Romsics Ignác a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kötetet, Rainer M. János Stefano Bottonitól a Sztálin a székelyeknél - A Magyar Autonóm Tartomány története 1952-1960, Máthé Jánostól pedig a Magyarhermány kronológiája 1944-1964 című munkát méltatta. Pritz Pál Eiler Ferencnek Kisebbségvédelem és revízió - Magyar törekvések az Európai Nemzetiségi Kongresszuson (1925-1939), Ablonczy Balázs Tóth Ágnesnek Hazatértek - A németországi kitelepítésből visszatért magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete címmel megjelentett könyvét mutatta be.
Romsics Ignác akadémikus a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kötetről azt mondta, hogy az nem hagyományos értelemben vett monográfia, hanem a felsőoktatásban és a középiskolai oktatásban segédkönyvként is használható munka. Kritikaként fogalmazta meg, hogy a Kárpát-medencei zsidóság és cigányság történetéről külön fejezetben is meg lehetett volna emlékezni.
Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója Stefano Bottoni művéről a többi között elmondta: a Magyar Autonóm Tartomány kialakítása jó alkalom volt a román kommunista párton belüli leszámoláshoz, aminek során - a keleti blokk országaiban egyedülálló módon - a Moszkvához hű erőket távolították el a vezetésből. Ennek lett a következménye, hogy Románia a szovjet szatellitállamok közül önálló útra tért, sőt 1955-ben azt is "megengedhette magának", hogy az SZKP első titkárától, Hruscsovtól kérje katonáinak kivonását.
Pritz Pál rövid tudománytörténeti értékeléssel kezdte Eiler Ferenc könyvének ismertetését. Felhívta a figyelmet, hogy a kongresszust eddig már több megközelítésből vizsgálták, és az egykori nyugati, illetve keleti blokk történészei homlokegyenest más álláspontra helyezkedtek. Éppen ezért örvendetesnek tartja, hogy a magyar közönség is megismerkedhet ezzel a szervezettel, mivel a hazai szakirodalomban kevés szerepet kapott az Európai Nemzetiségi Kongresszus. A külügyminisztérium és Bethlen István jó lehetőséget látott, hogy a revíziós törekvéseket ezen a fórumon is képviseljék.
A magyarországi németek kitelepítésével kapcsolatban több munka is napvilágot látott már, ugyanakkor a személyes élmények ilyen mélységű közzététele még hiányzott. Ablonczy Balázs értékelésében kiemelte, hogy a magyar történelem ezen tragikus eseményét sokszor csak ezek segítségével lehet rekonstruálni, mivel erről a levéltári források számos esetben kevés információt árulnak el. Tóth Ágnes interjúalanyai megrendítően idézték fel a velük történteket, a személyes tragédiákat évtizedekig nem beszélhették ki magukból.
