"A bemutatott anyag erősen önéletrajzi ihletésű, így a videók megalkotása egyfajta lelki lemeztelenedéssel járt, ezek a munkák ugyanakkor nem magát a valóságot mutatják be, hanem csak felhasználják annak elemeit, újraértelmezve azokat" - mondta el a Berlinben élő spanyol képzőművész a megnyitóját megelőző sajtóvezetésen.
Eli Cortinas fiatal, de már jelentős szakmai múlttal rendelkező alkotó, aki most Budapesten mutat be először kizárólag videomunkákból összeállított kiállítást - közölte a Mélycsarnok tárlatának kurátora. Rózsás Lívia elmondása szerint Cortinas neves rendezők klasszikus mozgóképeiből építkező műveket alkotott, amelyek tulajdonképpen idézetek, hiszen kizárólag talált felvételek kisajátításán és újrafelhasználásán alapulnak. A manapság oly divatosnak számító found footage (talált filmek)-ot kisajátítja (appropiation art) és újrahasznosítja ? így lesz a nagy klasszikus filmekből hol álomszerű látomás, hol a párkapcsolatok kálváriáját bemutató végtelenített lassulás.
Cortinas munkái nemi és társadalmi szerepeket, viszonyokat és szociális kliséket vázolnak fel, és így az ismert minták újra átélését segítve a művész olyan alkotásokat hoz létre, amelyek képesek kiragadni nézőjüket a valóságból - hangsúlyozta Rózsás Lívia.
Az első teremben élőkép (tableau vivant) jellegű videomunkák láthatók, melyekben a narratívának nincs szerepe: Francois Truffaut A Mississippi szirénje című filmje vége főcímét Cortinas erőteljesen lelassítja, a Fin (Vége) feliratot az egész jelenetre kihúzva, míg Luis Bunuel A burzsoázia diszkrét bája című klasszikusából három olyan részletet helyez egymás mellé, mikor a szereplők gyalogolnak. Ez utóbbinak a Hűtlenség címet adja a művész, amellyel mintegy iránytűt ad a kezünkbe az értelmezéshez-
A következő teremben látható Vallomások elhúzott függöny előtt számtalan film részleteiből építkezik, olyan kockákat kiemelve, amelyeken a női főszereplők a nézőnek háttal vallanak. A függönymotívum egyszerre elválaszt és bevezet, egyben utalás a spanyol barokk festészetre, melynek alkotói előszeretettel jelenítettek meg vásznaikon függönyöket a néző szemét a főmotívum felé irányítva. A kiállítás ezen szegmense a férfi nő viszonyt tematizálja, kissé feminisztikus gondolatokat közöl.
Hitchcock ismert krimijének címét parafrazeálja az Anya telefonhívásra című munka, melynek során Gena Rowlands látható John Cassavetes három filmjének jeleneteiben. A filmek hangjai azonban keverednek Eli Cortinas és édesanyja rögzített telefonbeszélgetéseinek részleteivel, erőteljes személyes jelleget adva a képsoroknak. Az anya és a lánya viszonyrendszere David Lynch filmjeit idéző pszico-víziókká terebélyesednek ? az első teremben már hallható telefoncsörgés a negyedik helységbe érve igazán felborzolja a kedélyeket.
Eli Cortinas kiállítása november 17-ig látogatható a Mélycsarnokban.
(Forrás:Kultúra.hu/MTI)
