A november elején megjelent, Petit Inventaire des Citations Malmenées című gyűjteményben Paul Desalmand és Yves Stallini azokat a leghíresebb sorokat vette górcső alá, amelyeket tévesen tulajdonítunk a múlt híres alakjainak. A műben a szerzők a lusta újságírókat és hanyag történészeket hibáztatják azért, hogy ezeket a ponttalan idézeteket terjesztik, és úgy tüntetik fel, mintha lenne bármilyen valós alapjuk.
Ilyen például IV. Henrik "Párizs megér egy misét" című felkiáltása: a történeti feljegyzésekben ugyanis sehol nincs nyoma, hogy az uralkodó valaha ilyet mondott volna. A szerzők szerint ezt a férfi ellenfelei találták ki és terjesztették el, hogy ezzel is támadhassák a katolizáló felséget. Hasonlóképp nem hangzott el sosem Marie Antoinette "Egyenek kalácsot" mondata sem: ezt Jean-Jacques Rousseau Vallomásaiban találhatjuk meg először, aki egy hercegnőről írta, aki kalácsot etetett volna az éhes parasztokkal.
XV. Lajos híres mondata (Utánam az özönvíz) a könyv szerint Madame de la Pompadournak, a király híres szeretőjének tulajdonítható, aki a hétéves háború egyik francia veresége után tréfálkozott ezzel a királyon. Lehetséges viszont az is, hogy a mondat sosem hangzott el, és csak a korabeli pletyka szüleménye.
A műben több más hasonló idézet eredetét pontosítják, így megtudhatjuk, hogy a Napkirály sose, mondta, hogy ő lenne az állam, hiszen haláláig annak szolgálójának tartotta magát, illetve Herman Göring sem viccelődött így: "ha meghallom azt a szót, hogy kultúra, kibiztosítom a revolverem". Ez az utóbbi idézet Hanns Johst, nácibarát író egy 1933-as darabjából származik.
