A vár nagy jelentőséggel bír a Zrínyi életműben, hiszen ez az egyetlen épített objektum, ami a költő és hadtudós művei közül a mai Magyarország területén áll. A pontos helyével kapcsolatban csaknem egy évszázados vita alakult ki a történeti szakirodalomban, mivel az 1664-es ostrom után a törökök a várat teljesen lerombolták és az később sem épült újjá. Amikor az utókor figyelme ismét a vár felé irányult, annak maradványai már nem voltak beazonosíthatók. Az előrelépést egy hadmérnöki vázlat hozta meg, mely Esterházy Pál hagyatékából került elő. Ennek alapján Hrenkó Pál térképtörténész beazonosította a vár feltételezett helyét, ahol Vándor László helyszíni kutatásai során késő-középkori cserepeket talált. Ezzel a kérdés nyugvópontra jutott. Bár voltak akik továbbra is vitatták a vár lokalizálását, a közvélemény elfogadta az említett kutatók megállapítását.
A vár helyével kapcsolatos kérdések tisztázása 2005 tavaszán folytatódott, amikor a vár feltételezett területén egy több szervezet delegáltjaiból álló közös kutatócsoport terepbejárások során folytatott vizsgálatokat és adatgyűjtést. Az eredmények arra mutattak, hogy a rombolások ellenére a várnak még napjainkban is vannak beazonosítható részletei. A módszeres kutatások 2006 július 10-16 között kezdődtek meg.
Ennek eredményeként elkészült egy régészeti kutatóárok melyben sikerült megtalálni egy korabeli árok nyomát. A talajfúrások tisztázták a rombolás mértékét és az újkori bolygatások nyomait is. Fémkereső műszerrel vizsgálták át a vár árkának keleti 50 méteres szakaszát, valamint egy kb. 1500 négyzetméteres területet ahol az ostrom idején folytatott harc nyomai kerültek elő. A kutatás kézzelfogható eredménye mintegy 150 darab tárgyi lelet volt, nagyobbrészt az 1664-es ostrom idejéből. A kutatás végére sikerült bizonyítani, hogy a Szent Mihály hegy északi részén a török-korban ostrom zajlott le.
A vár sáncaiból kilőtt puskagolyók, ha nem találtak el senkit, 200-250 méterig repültek el, majd a talajra kerülve nem deformálódtak. A puskagolyók tekintetében - ebből került elő a legtöbb - ez a távolság tekinthető az ostrom hátsó határának. A közelebbi területen már előkerültek a becsapódott lövedékek, melyek annál erősebben deformálódtak, minél közelebbről jött a lövés. A vár árkának ellenség felőli oldalát mintegy 50 méter hosszan jelölték becsapódott puskagolyók.
Az eredmények tovább gazdagították Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának tudományos munkáját. A szervezet a történeti források és topográfiai adatok alapján előbb a helyszín pontos (méteres) beazonosítását és az egykori esemény nyomainak felkutatását, majd a jelenségek rögzítését és értékelését, végül az eredmények összevetését végzi el a történeti adatokkal. Az elmúlt években több, 1849-es, első és második világháborús hadszíntér kutatását végezték el.
