Tájékoztatásuk szerint e kolostorban készítette el Kőrösi Csoma Sándor Tibet történetének, földrajzának és irodalmának leírását, és a tibeti-angol szótár alapját jelentő első, 30 ezer szócikkből álló szójegyzékét, amelynek köszönhetően a tibeti kulturális örökség és a tibeti buddhizmus jelentőségét felismerte a tudományos világ.
A nemzetközi viszonylatban is jelentős, magyar vonatkozású emlékhelyek felkutatását és megvédését is célul kitűző KÖSZ az Angkor Alapítványtól értesült a zanglai palota folyamatosan romló, kritikussá vált állapotáról. Az épület állapotának felmérését Irimiás Balázs és Nagy Olga, a tokiói Waseda Egyetem hallgatói végezték, akik tavaly augusztusban magánemberként látogatták meg a zanglai palota épületét, és szembesültek a lakatlan épület romos állapotával, a Kőrösi Csoma Sándor egykori cellája falán keletkezett repedésekkel.
A tavasszal kezdődő örökségvédelmi munkálatok során a KÖSZ vezetői az elsődleges és részletes helyreállítási program elkészítését, a szakmai koordinálást és felügyeletet vállalták, míg az Angkor Alapítvány az önkéntesek munkájának szervezését, az adminisztrációs feladatok ellátását. A helyszíni felmérés alapján 2008 nyarán az épület további romlását kell megakadályozni és a legfelső szinten található helyiségek - a szentély és Kőrösi Csoma Sándor szobájának - födémét kell kijavítani, a tetőszigetelését kell megoldani - sorolta a két szervezet, amely őszre már az építészeti, geodéziai és statikai felmérést, a vályogfalak állapotának vizsgálatát, valamint a szentély megmaradt berendezésének, szobrainak felmérését tervezi.
Virágos Gábor, a KÖSZ vezetője elmondta, hogy a mintegy hatmillió forintos forrást igénylő munkálatok finanszírozásáról a kulturális tárcával folytatnak tárgyalásokat. Elmondása szerint a helyi munkák elvégzésére a csapadékos időjárás miatt csak augusztusban és szeptemberben van lehetőség, a legsürgetőbb feladat a tetőszigetelés megoldása. A helyreállítási munkálatok várhatóan 2009 második felére fejeződnek be - jelezte a KÖSZ.
Kőrösi Csoma Sándor 1784. április 4-én született a háromszéki Kőrös faluban, 15 évesen szolgadiákként került a nagyenyedi kollégiumba, ahol a magyar őstörténettel foglalkozott. 1818-ban elhatározta, hogy megvalósítja diákkori álmát: felkeresi az Ázsiában maradt magyarokat. 1819 őszén indult el gyalog, kevés pénzzel, és kalandos út után a Hindukus 3700 méter magas hágóján át ért el Kis-Tibetbe, Ladakba.
Miután az angol kormánymegbízott támogatást ígért neki a tibeti nyelv és irodalom kutatására, Zanszkár vidékére ment, s a zanglai lámakolostorban töltött két év alatt, 1823-1824-ben, nélkülözések között, 3x3 méteres szobájában, jakvajas teán élve feldolgozta az északi buddhista, lámaista irodalom több száz kötetes nagy műveit. Eredményeit a szakma nagy elismeréssel fogadta; 1830-ban a londoni Királyi Ázsia Társaság, 1833-ban a pesti Magyar Tudós Társaság fogadta tagjai közé.
A magyarok őshazája azonban nem hagyta nyugodni és 1842-ben, ismét gyalog útra kelt Tibet felé. Útközben megbetegedett és maláriában - mások szerint csupán a kimerültségtől - 1842. április 11-én Darjeelingben meghalt. Sírja ma is az Indiába látogató magyarok zarándokhelye.
(Múlt-kor/MTI)
