Hogyan alakult az együttes, hogyan lett belőletek Jóvilágvan?
Párkányban sok fiatal zenél, igen mozgalmas a város zenei élete. Trencsík Pál ötlete volt a zenekar megalapítása, és ő már ekkor pontosan tudta, kiket is kell ebbe bevonnia. Gyorsan összehívta a ?helyi arcokat?, lassú munkával pedig mindebből kialakult az, ami végül a Jóvilágvan lett. Pál és Valasek Zoltán, a gitárosunk nagyon büszke arra, hogy ők már a gimnáziumban is egy padban ültek. De én is, és a másik gitárosunk, Szabó Máté is ugyanabba az iskolába járt. Valójában itt ismertük meg egymást, és a Párkányban működő Liszt Ferenc Művészeti Alapiskolában, ahol olykor szintén összefutottunk. Apró tagcseréink voltak a mögöttünk álló hét-nyolc év alatt, de most a dobosunk is ugyanaz, mint a kezdetekkor volt. Ezt érezzük az ideális felállásnak.
Valószínűleg mindenki megkérdezi, de furdal a kíváncsiság: miért épp Jóvilágvan?
Működik egy nagyon érdekes program Párkányban, a Hídőr-projekt. Amikor újra megépült a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd, civil kezdeményezésre, egy svájci, elszármazott házaspár finanszírozásával jött létre a városban a hídőri pozíciót. Az ő feladata nem fizikai, hanem szellemi formában védeni a hidat, összekapcsolni a két, egymással szomszédos várost. A Hídőr-ház művészei háromtól hat hónapig terjedő itt tartózkodásuk alatt ösztöndíjat, lakhatást és műtermet kapnak. Nyolc éve egy holland művésznő, Monique Besten töltötte be ezt a pozíciót. Egy napon sárga posztitekkel árasztotta el a várost, melyeken az állt: jó világ van. Legalább ezer kis papírdarab született a helyi iskolás gyerekek segítségével, melyeket utcáról-utcára sárgára festették a várost. Pállal épp az utcákat róttuk, első koncertünk előtt azon gondolkodva, mi is legyen a zenekar neve. Voltak ötleteink, de aztán észrevettük ezeket a üzeneteket mindenütt: itt is cetli, ott is cetli, a macskán is cetli? A harmincadik után már nem volt kérdés: a Jóvilágvant választottuk.
Hát, elég jó sztori.
Ugye? (nevet) Évekkel később el is küldtük Monique Bestennek a lemezünket, rettenetesen örült neki. Azóta is mindig megosztja az új számainkat a Facebookon.
És valóban úgy gondolod, hogy jó világ van?
Kezdetben, nem tagadom, nagyon furcsa volt nekem ez a kifejezés, az ember fülének meg kell szoknia. Az tetszik benne különösen, hogy van ironikus mondanivalója is, a dalainkban pedig ez az értelmezés nagyon is képviselteti magát. Viszont, ha valaki eljön egy koncertünkre, ott tényleg jó világ van, hiszen jókat szoktunk együtt mulatni. Valamiképpen a kétféle jelentés egyben képvisel bennünket: nem is tagadunk semmit, nem is próbáljuk fényezni, hanem élvezzük azt, ami megadatik.
Jelenleg harmadik nagylemezeteken dolgoztok. Mit lehet már erről tudni?
Az emberek nagy koncepciókat vélnek egy-egy lemez mögött tudni, felfedezni: számunkra minden lemez tanulási folyamat. Sokat tanultunk az első albumunkból, annak hibáiból, aztán elkészítettük a másodikat, s tanultunk abból is. A harmadik lemez is egy állomása a zenekar életének. Nagyon várjuk, hogy mi van még bennünk, hogy milyenné nőjük ki magunkat. Érdekesek az új dalok is, tulajdonképpen szépen lassan, maguktól születtek. Most nyáron vágunk bele a harmadik lemez dalainak véglegesítésébe.
Az utóbbi öt hónap alatt egyetlen dallal foglalkoztunk, ez június 15-én jelent meg: egy ?Felvidék Allstars?-produkcióval rukkoltunk elő. A felvidéki fiatalság gyűjtőhelye a Gombaszögi Nyári Tábor, tavaly mi írtuk a tábor himnuszát. Idén szerettünk volna ebbe a munkába minél több közreműködőt bevonni: a végeredményben 12 felvidéki énekes hangja csendül fel. A szám címe Levegő. ?Itt szeretek élni, lazán elmerülni, nekem itt tetszik a levegő? - kis összetartozós hangulata lett a dolognak. Ezért is szerettük volna létrehozni: nem jó látni, hogy a könnyűzenében mekkora a rivalizálás, mennyire nem ismerik egymást a zenekarok, és a legtöbb esetben nem is kíváncsiak a másikra. Gyakran megkérdezek nagyobb együtteseket arról, milyen volt az előzenekaruk, de legtöbbször fogalmuk sincs róla. A Levegővel ezt is ki szerettük volna fejezni: hogy figyeljünk egymásra, ismerjük meg egymást. Nagyszerű volt a munkafolyamat is. A stúdióban találkoztak teljesen különböző emberek, a metálosoktól fiatal popénekesekig, a húszéves karriert maga mögött tudó népdalénekesig? Összejött egy nagyon vegyes társaság. A klipforgatás során az is kiderült, mennyire örülnek ők is, hogy megismerhették a másikat: volt lehetőségünk beszélgetni, alakulnak a kapcsolatok.
Egy meglehetősen eklektikus zenei stílust alakítottatok ki az évek során: a dalszerzésnek hogy fogtok neki?
Nincs receptünk: nagyon érződik a dalokon az aktuális hangulatunk. Az, hogy az adott gitáros épp milyen lelkiállapotban volt, vagy milyen zenéket hallgatott, milyen pedált vett éppen, amikor a dal megszületett. Ezek mind benne rejlenek a számokban, aztán meg persze mindenki magát meg a legjobb tudását adja hozzá. Néha ütköznek a véleményeink, de összeszoktunk már eléggé ahhoz, hogy ez inkább forgassa a kereket, mintsem gátolja a munkát.
A dalszövegeitek egészen különlegesek: ezeket ki írja?
Baranyovics Borisszal kezdődött az egész, aki egy street-arter, néprajzkutató MC, ő sok-sok verset adott nekünk, ezeket pedig Pál böngészte át, kiválasztott sorokat, összeillesztett verseket. Aztán ezeket kezdte el zenére felvinni. Utána, amikor komolyabban nekifogtunk a zenélésnek, akkor már a zenekar több tagja is dalszövegírásra adta a fejét. Most Hegyi Krisztina segít bennünket: olykor csak ötletekkel, legtöbbször saját sorokkal.
De Máté is ért már el szép sikereket saját szerzeményeivel: a Bíborka című szám akkor született, mikor szíve hölgyét akarta elcsábítani. ?Bíborka, Bíborka, üljünk ki a teraszra?? Otthon felgitározgatta, aztán elküldte a lánynak. Mikor mi is meghallgattuk, tudtuk, hogy ez a szám nekünk is kell.
A felvételeitek mind ingyen meghallgathatóak YouTube-on és Bandcampen is. Azt említetted már, hogy néha nagyon nehéz zenekarként létezni: megélni hogy lehet ebből?
Azt már régóta tudjuk, hogy nem ebből fogunk meggazdagodni ? azt is, hogy nem ebből fogunk megélni. Ez eléggé lelassítja a munkát és meg is nehezíti azt. Viszont az nem biztos, hogy ezek a plusz nehézségek nem tettek nekünk jót. Az, hogy mindenki próbál a mindennapi megélhetésért dolgozni, szerintem inspirálja az igazi művészi munkát is. Persze, lehet ezzel csak nyugtatjuk magunkat, valójában mindenki arra vágyakozik, hogy zenélhessen. Nagyon nehezen lehet megélni ebből, épp beszéltünk a témáról az Allstars forgatás alatt is. Ha valakinek 4-5 projektje fut párhuzamosan, az esetleg abból ki tud hozni egy megfelelő fizetést. De ha mi, mint egy baráti társaság ezt az egyet szeretnénk csinálni, akkor már jóval szűkösebbek a lehetőségek.
Szóval, ha mondjuk egyet kívánhatnál, az a saját próbaterem lenne?
Igen, egy berendezett próbaterem, ahol, ha végre van időnk együtt lenni, és mindenki szabad, a megszülető számokat pedig lehetne egyből jó minőségben rögzíteni. Akkor talán nem vesznének el ötletek. De várj csak, meggondoltam magam: inkább időt kívánnék. Zenélésre, zeneírásra. Olykor szervezünk ?szabadfoglalkozásokat? is: ilyenkor elmegyünk valahová a hétvégére, ahol tudunk ötletelni és ?csapatépíteni?. Több dalunk is így született, az ott zajló munkafolyamatok termékenyebbek.
Sokat jártatok már együtt külföldön is. Hova utaznál még szívesen: akár a zenekarral , akár egyedül?
A zenekarral bárhova! (nevet) Egyszer még Nyizsnyij Novgorodba is elutaztunk, hatalmas élmény volt. Ha bárhova elmehetnék, talán egy halászfalucskát választanék, ahol nyugalom van. A vízpartok egyébként is jó hatással vannak a dalaink születésére: mindenféle vizek ihletik a zenekart, sokszor előfordul dalainkban motívumként a Duna is, a folyó, a mélység. A Dunával egyébként minden nap találkozunk, nyáron nagyokat fürdünk. Utazni a jövőben például Tusványosra fogunk, ahol fel is lépünk majd, de elmondhatatlanul várjuk a Gombaszögi Nyári Tábort is. Reméljük, sokakkal találkozunk ott: a felvidékiekkel igazán lehet mulatni.
Jóvilágvan a Facebookon: facebook.com/jovilagvan
