Vittorio Storaro már 11 évesen elkezdett fényképezni, 18 évesen pedig beiratkozott egy olasz állami filmes iskolába operatőr szakra. Első önállóan fényképezett filmje, a Giovinezza, Giovinezza 1968-ban készült. Az operatőr olyan neves filmrendezőkkel dolgozott együtt, mint Bernardo Bertolucci, Francis Ford Coppola és Warren Beatty. Filmjei között szerepel többek között A megalkuvó, Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár, az Apokalipszis most, A kis Buddha, a Sólyomasszony, valamint a Wagner, melyet Tony Palmer rendezővel Budapesten forgattak. Storaro számára a Coppola által 1979-ben rendezett Apokalipszis most Oscar-díjat hozott, de később a Vörösök és Az utolsó császár című filmekért is kitüntették a legjobb operatőrnek járó Oscar-szoborral.
Storaro a Writing with Light (Fénnyel írni) című kiállítás megnyitója előtt tartott sajtóbejáráson elmondta: a tárlat életművének legfontosabb pillanatait foglalja össze, hosszú pályafutásának mintegy harminc évét követi végig, és a fény, valamint a színek természetére fókuszál. Ugyanis épp ez az, ami mindig is foglalkoztatta a világhírű operatőrt:
?fénnyel írni, megragadni egy adott pillanatot. Elvégre ez a fotózás lényege.?
Vittorio Storaro hosszú évtizedekig kutatta a fény természetét, lényegét. E kutatás eredményeként jelent meg 2002-ben egy kötete, melyben összefoglalja kutatása eredményeit és bizonyítja, hogy a festészet, a fotográfia és a mozgókép viszonyát vizsgálja. Valójában erre mutat rá a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható kiállítás is. Ahogy a capacenter.hu oldalon is olvashatjuk: ?A fény, a színek és az elemek, illetve a látvány emberi pszichére gyakorolt hatásának kutatása át- meg átszövi Storaro életművét. Számára a kép mindig is titok, enigma marad, melynek valódi természetét talán soha nem fogjuk megfejteni. Ám hatásmechanizmusát nagyon is átérezzük.?.
A kiállítási anyag mintegy összegzése az alkotó eddigi életművének, mely a Bernardo Bertoluccival, Francis Ford Coppolával, valamint Warren Beatty-vel közösen készített filmek képeit vonultatja fel. Találkozhatunk Az utolsó császár, a Wagner, a Dick Tracy, az Apokalipszis most és Az utolsó tangó Párizsban képkockáival, ugyanakkor a képi világukat ihlető festmények reprodukcióival is. Megtudhatjuk tehát, hogy az Apokalipszis most képi világára Henri Rousseau dzsungel témájú festményei hatottak, míg más filmekhez olyan alkotók művei szolgáltattak ihletet, mint Caravaggio, Leonardo da Vinci, vagy Vittore Carpaccio.
A sajtóbejáráson Storaro elmondta: a kiállított festményeken és filmképeken felfedezhetjük a fényt, de a fény és árnyék dichotómiáját is. ?A különböző ellentétek ? például a fény és az árnyék, a férfi és a nő, a tudat és a tudattalan ? közötti egyensúlyt kutatom? ? árulta el az operatőr, mi pedig úgy találjuk, pontosan erről szól ez a kiállítás. Arról, milyen csoda születhet, ha megtaláljuk az egyensúlyt.
A kiállítás, mely a Budapesti Tavaszi Fesztivál része, április 11. és június 25. között tekinthető meg a Capa Központban.
Tóth Eszter
Fotó: Csákvári Zsigmond
