Interjúnk Gera Marinával, az első magyar Emmy-díjas színésznővel.

A négy nevezett közül a magyar jelöltet választotta az Amerikai Filmakadémia 2018 legjobb színésznőjének az Örök tél című filmben nyújtott alakításáért. Ezzel történelmet írunk. Nemcsak díjazottként, de jelöltként sem volt még soha magyar az Emmy fesztiválon annak fennállása óta. Ennek tiszteletére a nyitó estet a New York-i magyar konzulátuson tartották, ahol Gera Marina volt a díszvendég. A díjátadó gálán beszédében kiemelte: a legmeghatóbb számára, hogy hazáját képviselheti.

Milyen
érzés kezében tartani a szobrot?

Egy szóval: elmondhatatlan. Az elmúlt két hónap tele volt ambivalens érzésekkel. Mikor kiderült a jelölésem, sírtam, szorongtam a hihetetlen boldogság mellett. Elértem azt a jelölést, és ma megnyertem azt a díjat, amit magyar színész előttem még soha. Ez a legnagyobb elismerés, amit színész kaphat egy tévéfilmben nyújtott alakításért. Az Emmy a televíziós Oscar-díj. Azzal, hogy ezt a szobrot most a kezemben tartom, hogy az Amerikai Filmakadémia a 2018-as év négy legjobbnak titulált színésznője közül engem választott, úgy érzem, hogy fentről rám tett valaki egy szerencsecsillagot. Szeretnék dolgozni továbbra is. Ez a legfontosabb.

Kinek
hálás, hogy idáig eljutott?

Nagyon hosszú út áll mögöttem. Kétéves korom óta
színésznő szerettem volna lenni, és mindent erre tettem fel. Két meghatározó
embert említenék most: az egyik az apukám. Nem a biológiai, de mégis az igazi.
Ötéves koromtól támogatott, segített. Bár ő villamosmérnök, együtt készültünk a
szavalóversenyekre. Az ő iránymutatásával hónapokon keresztül olvastam egy-egy
vers hátteréről. Együtt találtuk ki, milyen monodrámával foglalkozzam, és ahhoz
elolvastatott velem több tucat könyvet. Felépítettem a szereplő egész életét,
hogy öt percet megmutassak belőle. Szerintem ilyen a valódi színészi munka. Az Örök télben is ilyen metódussal
dolgoztam. Ezt tőle tanultam. Óriási ajándék, hogy az ember már kisgyermekként
képes saját magán dolgozni, mert valaki ebben utat mutat. Közben apukám soha
nem képzelte magát színésznek. Ez csupán logika. Létrehoztam egy világot,
amiből megmutattam egy jelenetet. Nekem Irén (az Örök tél főszereplője) mögött egy felépített élet állt, amiből csak
szemrebbenéseit, arcának rezdüléseit látta a néző. Azt a hitet is az apukámtól
tanultam, hogy a sok munka és a teljesítmény mindig visszaigazol, még ha a
körülmények ellened is vannak.

Ki
a másik fontos személy a pályáján?

Szász Attila rendező. Ő választott ki erre a szerepre, és bizalmat adott nekem. Ő döntött mellettem. Ezért is hálás vagyok neki, de az, ahogyan együtt dolgoztunk, felért számomra egy Emmy-díjjal. Attila azok közé a rendezők közé tartozik, akik végtelenül tisztelik a színészeket. Érti és gyengéden vezeti őket. Ez a gyengédség nem azt jelenti, hogy kizárólag kedvesen irányít, hanem, hogy minden mondatával nekem akar jót. Hogy mindenkinek megkeresi az útját, amely az optimális eredményhez vezet. Ez a valódi rendezés. Ehhez gyengéden kell nyúlni egy emberhez. Kiabálva mindezt nem lehet. Köszönöm Attila jóságát és szeretetét, hogy a leggyengébb pillanataimban is mindig támogatott!

Beszédében
is kiemelte, mennyire fontos Önnek, hogy itt a hazáját képviselheti.

Azért állhatok most itt Emmy-nyertesként, mert volt egy olyan szomorú történelmi korszakunk, amelyet az Örök tél alkotói vászonra vittek. Emlékezni nagyon fontos. Ez a díj, pont ezen a napon, november 25-én, a Szovjetunióba elhurcolt magyarok emléknapján fényesen csillog értük, mint egy gyertya. A hazámat képviselni a legmeghatóbb érzés egy ilyen fesztiválon. A munkámmal és mögöttem oly sok ember munkájával sikerült Magyarországra irányítani a figyelmet. Nem mintha a magyar filmgyártás nem lenne amúgy is világhírű, hiszen az elmúlt években Oscar-jelölt és -díjas filmjeink vannak. Ez csupán egy újabb terület, amelyen ezzel Magyarország az élre került. Hogy ehhez én is hozzájárulhattam, csodálatos érzés, köszönöm szépen!

Mit
szólt a férje, a családja, hogy a szegedi kislányból Emmy-díjas színésznő lett?

Sok mindenre gondoltunk a férjemmel, miközben felnyitották a borítékot. Azt mondta, ezt most biztos, hogy senki más nem érdemli meg jobban, mint én. Végig rá néztem, mikor a beszédemet mondtam, igyekeztem minél kevesebbet sírni. A férjem pontosan tudja, mennyi munka van mögöttem. Az apukám még inkább. Ő érti a legjobban, milyen igyekezet és mennyi lemondás, tanulás vezetett oda, mire egyáltalán a szereplőválogatásra eljutottam, és olyan színésznővé válhattam, akit Szász Attila kiválaszthatott.

Mi
vár most Önre?

Elsősorban sok interjú az Örök téllel kapcsolatban. Egyelőre maradok New Yorkban, számos szakmai találkozón veszek részt, producerekkel tárgyalok. Végtelenül hálás vagyok a New York-i magyar konzulátusnak és a főkonzul úrnak, hogy biztosítja nekem ezt az egy hetet. Ez óriási segítség a pályámon. December 3-én érek haza, aznap lesz a Duna Televízióban a Nino bárkája című tévéfilm, amelynek az egyik fontosabb szerepét játszom. Miklauzic Bence rendezte, és Znamenák István a főszereplő. Nézzék meg! Nagyon szerethető alkotás. Boldog vagyok, hogy Szász Attila után egy hozzá hasonló fantasztikus rendezővel dolgozhattam. Egy kortárs színházi előadást kezdek próbálni hamarosan szintén Miklauzic Bencével, amelyet januárban mutatunk be. Közben Londonba utazom egy angol producerhez, aki szeretne velem dolgozni, január végén pedig egy portugál kisfilmben kezdek forgatni. Egy utolsó körös casting is vár rám, ahová nem tudtam elmenni az Emmy fesztivál miatt, remélem, megvárnak.

Hogy
érzi most magát?

Változófélben vagyok. Talán nyitottabb lettem,
valahová visszataláltam, amit gyerekként nagyon tudtam, azután a sok megfelelés
miatt elveszítettem. És ez az érzés most független az Emmy-díjtól.