Három fős az aktuális csapat: a tan-együttes szokatlanul kicsi, de ez nem hozza ? miért is hozná ? zavarba a Terminál által, az idei, B-estre felkért alkotókat. Vladka Mala például vendéget állít melléjük a színpadra, a remek muzsikus-énekes, Mákó Kató magával ragadó személyében, míg Gergye Krisztián egy hadosztályra való előadói energiát facsar, présel, tipor ki belőlük. Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni az estet alkotó két művet, Mala rövidebb, s Gergye hosszabb ? közel egy órás ? munkáját, úgy is fogalmazhatnék: egy-egy kirándulást láthatunk a fényes-derűs és az engesztelhetetlenül sötét oldalon. Az élet, a játék, a megmutatkozás oldalain. Kedves barátom vetette fel az est végén, kajánul: gondoljunk bele, milyen lett volna, ha a két munka fordított sorrendben kerül elénk?
Pillanat a címe Mala szépen szerkesztett, üde és agyafúrt munkájának. Horváth Ádám, Nagy Emese és Veres Flóra próbatermies hangulatban nyit: a keresgélt, becélzott, illékony mozdulatsorokat az egymástól eleinte elzárkózó táncosok mutatják be. A tam-tam dobokkal, csörgővel és énekhanggal a teret pillanatok alatt bemuzsikáló Mákó Kató mintha most lépett volna elénk egy ?60-as évekbeli, New York-i, kísérleti táncstúdióból: kifogástalan, magával ragadó lényében játékos erő lakozik. Olyan zenész, akivel öröm és haszon a keresgélés, a mozdulatok megteremtése. A szín közepén, majd jobb széle hangsúlyos pontján, majd ismét a centrumban helyet foglaló előadó körül mind lendületesebb, szépen szerkesztett tánc veszi kezdetét. A korábbi munkáihoz hasonlóan, tetszetős, geometrikus formákban gondolkodó Mala izgalmasan rendeli egymás mellé a hangzást és a mozduló látványt. Munkája igényes és friss, nem csupán komoly erőbedobással, s arcán lankadatlan, valódi mosollyal dolgozó táncosnői, s sodró lendületű táncosa miatt. Maga a zenészi-táncosi társulás ötlete-jellege, a mozgás puszta szépségének megmutatása is magával ragad. A táncosi munkán van bőven csiszolni való: de a terminálosok, a mindenkori terminálosok pont ezért vannak itt. Az odaadásukból ítélve ? s itt, ezzel át is térhetünk a második darabra ? eséllyel folytatják a munkát, mely a tanulásra és megmutatkozásra alapozó műhely sajátja.
Gergye Krisztián Viktimológia 003,002,001? című munkája, az est, finoman fogalmazva szűkszavú színlapja szerint beavató színházi rítus. Beavató, de nem a ma közkeletű értelemben az. Nem a közönséget igyekszik táncközelbe hozni (persze ez is ott van a szándékok közt), hanem az előadókat. Gergye munkája az alkotó felelősségéről, hatalmáról, az előadó kiszolgáltatottságáról szól, brutális, olykor a komikumig fokozódóan, velőtrázó eszközökkel.
A színpadon nagyobb vánkos méretű, fekete trapéz, melyet fekete takarófóliából hajtogattak. A hajtogatás hamarosan kétszeres: a fólia ? körjáték keretében ? színpadnyi felületűre nyittatik szét, a táncosok pedig a nylon mellett neveiket hajtogatják a művelet közben. Mindenki ? mindenki.
A pofonegyszerű kellék az üvegtégla-ablakokig kinyitott, tágas térben, a finom, fémes fényekben gyönyörű, baljós látványt nyújt. A táncpadlón a mozgást teszi kiszámíthatatlanná, kockázatossá a csúszós anyag. A sarkainál fogva meghullámoztatott, bronzosan csillogó, méltóságteljesen hömpölygő fólia vízfelület, csillámló ásvány képét mutatja.
Tánc szinte alig: próbatétel, mélyvízbe hajítás bőséggel. Az imént még Mala napsütötte munkáját táncoló, három fiatal egyre komorabb jelenés részese. Sorban tétetik-bocsáttatik próbára Nagy Emese, majd Horváth Ádám s Veres Flóra. Beszélni kell, hátlapként saját arcukkal díszített papírlapokból szöveget ?deklamálni ? jelentsen bármit is a deklamáció?. Instrukciókat követni, legtitkosabb gondolatot készként felolvasni, instrukciókat némán követni, ?megalázkodni? a nyílt színen. Beavató rítus Gergye munkája, olykor laktanyai, koleszos stílben, máskor a sötét líra magasában. A kissé terjengős szövegek egy-egy részlete mélységesen szíven üt. Eszünkbe juthat Thomas Mann Cipollája, de Saló sincs nagyon messze e színi tájtól. Gergye sötét humorral lök aprókat a játékon, egyszemélyes tortúrán, amikor a beavatás brutalitása már nincs miért fokozandó. Sötét, embert próbáló játék ez, mely az alázat, kiszolgáltatottság, az elviselhetőség és a fekete komédia vizein zajlik. Előadói odaadó bevállalásáért főhajtás jár. Szerzőjének ugyanez: sikerrel kergette el a lehetséges illúziókat e nehezen viselhető, kissé terjengős, de mélyen elgondolkodtató performanszban.
