Az író is ember, még ha nem is így hisszük: cipője kissé kopottas, zoknija lyukas, az átlagosnál talán épp egy fokkal testesebb. Lázár Ervin legalábbis ilyennek látta önmagát: Cipő című novellájában annak történetét meséli el, amikor egy cipőboltban egy biztonsági őr őt lopással vádolta. Ki gondolta volna a szerencsétlen kis öregemberről, hogy fakó fekete félcipőjét a Kossuth-díj átadásra vette? Ott a boltban nem mondta ezt el inkább ő sem, nehogy még elmeháborodottnak is nézzék.
Nagy Anna Jászai Mari-díjas színművész és lánya, Huszárik Kata 65 percnyi igazi ?lázárevines? csodát gyűjtött össze. Előadásukban elhangzott A bajnok című elbeszélés, amely Hötöle történetét meséli el, akit még a golyó sem fog, de a közönség azt is megtudhatta, milyen is egy igazi fázóművész. A Lázár Ervin-meséken felnőtt generáció tudja: mesteri nevettető ő, akinek humorán nem fog az idő. De ezeknek a meseszerű történeteknek nem a nevettetés az elsődleges céljuk: ahhoz túl igazak, túl őszinték, túlságosan az elevenbe vágnak.
?Összeállításunk központjában a művész áll: aki varázslatra képes; akinek tehetsége elpusztíthatatlan; aki hazugságaival önbizalmat ad; aki hiúságának majdnem áldozata lesz?- állt a program leírásában. Az író csetlő-botló állatai nagyon is emberiek: esendőek, szerencsétlenek, arra vágynak, ami nyilvánvalóan nem lehet az övék. Vagy mégis? Lázár Ervin világában a futóra kilőtt puskagolyók cseresznyemagként hullanak a földre, az egér pedig elbánhat egy macskával, ha éppen ahhoz támad kedve. Jól is van ez így: egy estére Nagy Anna és Huszárik Kata visszavarázsolt minket egy elmúlt, biztonságot nyújtó, megértő közegbe, amit nem csak a nosztalgia tesz édessé, hanem annak ígérete is, hogy végül azért csak minden rendben lesz.
