A cinquecento építészetének kiemelkedő művészét, aki Andrea di Pietro della Gondola néven látta meg a napvilágot 1508-ban, Andrea Palladióként jegyzi az építészet története. A Palladio nevet mentorától, a humanista birtokostól, Giangiorgio Trissinótól kapta. Valójában Trissino ismerte fel a fiatal kőfaragó tehetségét, ő taníttatta, fordította figyelmét az építészet felé.
Andrea Palladio középületeit, palotáit, városi házait, villáit, templomait, kolostorait, színházát, tereit, hídját a mai napig tisztelettel és csodálattal szemlélik szakemberek és laikusok, építészek, művészettörténészek, s mindazok, akik megpillantják vagy használják mindennapjaikban: az arányok rendszerében mindig tökéletes, térbe komponált alkotásainak hatása máig érvényes, máig hat a világ építészetére.
Andrea Palladio nemcsak épületeit hagyta az utókorra, de az antikvitás és az építészet elméletének ismerőjeként írásba foglalta eszményét, s 1570-ben saját rajzaival illusztrálva megjelentette az I quattro libri dell?architetturát, négy könyvét az építészetről, "amelyben az öt oszloprendet és az építészethez leginkább szükséges ismereteket tárgyaló rövid értekezés után a magánházakról, az utakról, a hidakról, a terekről, a tornacsarnokokról és a templomokról van szó". Hajnóczi Gábor fordításában a Négy könyv?második magyar kiadása egyébként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gondozásában jelent meg Palladio születésének 500. évfordulójára.
A kiállítás március 12. és április 26. között látható az Örökség Galériában.
