A természettel együtt élő parasztember ésszerűen használta fel, amit a természet felkínált. Háztartásában nem volt szemét, a szerves hulladék visszajutott a természet körforgásába, minden mást eltettek majdani felhasználásra, mert „jó lesz még valamire”.
A táplálkozás terén jellemző volt a ciklikusság, az alapvető élelem éves beosztása, a takarékos eljárások. Az egykori ételrecepteket is újra felfedezhetik a kiállítás látogatói.
Az öltözködést az ünnepi és köznapi öltözködési rend, a ruházat megóvása jellemezte. A megkopott darabokat módosult funkcióban viselték, ameddig lehetett. Ha elszakadt, kilyukadt, elromlott valami, igyekeztek megjavítani. A használati eszközök, textilfélék életének meghosszabbítására szolgáló javítási módok a mindennapi tevékenységhez tartoztak, a stoppolást, foltozást, varrást maguk, a talpalást, drótozást edényfoltozást specialisták végezték.
A háztartás régi, divatjamúlt vagy hibás tárgyait, ládát, edényfélét tovább használhatták más funkcióban is, de elsősorban az alapanyagok újrafelhasználása volt a jellemző. Rongyszőnyeg, parasztszoknyából varrt ruha, fadarabokból életre keltett eszközök, játékok tartoznak ide, a gépek, technikai eszközök elterjedésével pedig azok alkatrészei. Az újrafelhasználás témakörében nem hagyható figyelmen kívül a „mindenre jó” műanyag, ami elterjedésekor különlegességnek, hasznos anyagnak bizonyult a falusi portán.
A takarékos szemléletet a fogyasztói társadalom értéktelenné, szükségtelenné degradálta, mára viszont létfontosságú, egyre inkább követendő minta. A kiállítás minden egységében helyet kapnak a jó gyakorlatok, napjaink pozitív példái. A kiállítás az érdeklődő felnőtteket aktívan bevonja a tárlat gyarapításába és megszólítja a gyerekeket is.
A Ferenczy Múzeumi Centrum anyagán túl megyei intézményektől, magánemberektől kölcsönzött tárgyak, valamint fényképek, filmek, tárgytörténetek, QR-kódos információk színesítik a tárlatot.
További részletek itt.
Fotók: Deim Balázs
