A feleségem története
Enyedi Ildikó régóta dédelgetett terve valósult meg, mikor 2021-ben nemzetközi korprodukcióban elkészült A feleségem története című filmje. Füst Milán regénye nem kis falat az adaptálónak: hangsúlyosan a nyelvezetre épülő, mondhatni a nyelvben élő műről van szó, melyben a hagyományos történet helyett a főszereplő Störr kapitány érzelmi világa dominál. Annyiban azonban mindenképp sikerült vállalkozásról van szó, hogy a néző szeme előtt épp olyan érzékletesen rajzolódik ki a cselekmény magja, mint az olvasó számára: a bizonyos szempontból megható és gyönyörű, másrészt egészségtelen és tarthatatlan kapcsolat a kapitány (a filmben Gijs Naber) és fiatal, kikapós felesége, Lizzy (Léa Seydoux,) között.
A feleségem története voltaképpen a férj története, azé a férjé, akiben a bizalmatlanság rövidesen elviselhetetlen birtoklásvágyat szül, ezért elűzi magától hitvesét. Störr valódi tragédiája az, hogy a házasságot megfojtó „tettes”, a bizalmatlanság inkább önmagára irányul, mint hitvesére. A huszadik század egyik legszebb magyar regénye kíméletlenül világít rá arra az alapvető tényre, hogy ha az egyén nincs tisztában önmagával, mással sem alakíthat ki érdemi kapcsolatot. A lélektől lélekig vezető párbeszéd valahol félúton elhal, a házasság tönkremegy, a világban bolygó hollandi módjára keringő férfi pedig későn jön rá, hogy addig kellett volna elfogadnia és szeretnie a másikat, amíg megtehette. Ugyan az Enyedi által vászonra vitt kapcsolat távol van a tökéletestől, a film utolsó képkockái mégis megható vallomását adják az igaz szerelemnek – Störr szerelmi vágya életre kelti halott felesége emlékét egy látomásban, amelyben megbocsátás, kiengesztelődés és kötődés keveredik. A feleség víziója pedig végső soron az origóhoz vezeti el a férfit: önmagához.
Házassági történet
Nem 2019-ben nyúlt először a házasság témájához Noah Baumbach. 2005-ös mozija, A tintahal és a bálna ugyanazt a kérdést járja körül, mint a Házassági történet: egy kapcsolat végét. A különbség csupán annyi, hogy míg a korábbi film arra összpontosít, a gyerekek hogyan élnek meg egy válást, a későbbiben inkább a szülők nézőpontja érvényesül. Az alkotás érzékletes rajzát adja annak, hogyan válik egy, a legjobb szándékkal induló, a gyerek érdekeit szem előtt tartó elszakadási folyamat kegyetlen pereskedéssé. A Scarlett Johansson és Adam Driver által hozott figurák kapcsolatából a rideg jogi hercehurcák lassan kiölni látszanak azt a kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló viszonyt, amelynek nem kéne a szerelem elmúlásával együtt kivesznie a felekből. Szerencsére eddig nem is jutnak el a szereplők, mert sikerül visszaemlékezniük arra, miért szerették egymást, valamint közös céljukra is, hogy gyermekük a lehető legkevésbé sérüljön a válás során. A humort és tragikumot jótékonyan keverő mozi bebizonyítja, hogy a házasság vége nem jelenti a szeretet végét, és igenis el lehet egymástól köszönni méltóságteljesen, megőrizve a szép emlékeket.
Szerelem
Ha egy listán magyar filmek is szerepelnek, szinte biztos, hogy azon helye lesz Makk Károly legendás mozijának – ha nem az érzékeny színészi játékért vagy a kiemelkedő operatőri munkáért (amelyért elsősorban Tóth János operatőr felelt), akkor egy fontos téma nyers és őszinte ábrázolásáért. Igaz, a két Déry Tibor-novellából készült, 1971-es adaptációban igen rövid a Törőcsik Mari és Darvas Iván alakította házaspár közös játékideje – mivel utóbbi politikai fogolyként börtönben van –, mégis úgy véljük, a Szerelem megfér a felsorolásban. A középpontban egy másik páros dinamikája van: a feleségé, Lucáé, illetve öreg, betegeskedő anyósáé (Darvas Lili). Kapcsolatuk viszont rámutat, hogy a beházasodás révén is családtaggá lehet válni – Luca mindent megtesz azért, hogy férje édesanyja halála előtt szép emlékekkel telve, büszkén gondoljon fiára. Konfliktusaik ellenére valami végérvényesen összeköti a két nőt: János iránti szeretetük. És bár mint említettük, férjnek és feleségnek kevés a közös jelenete, a film utolsó néhány percének ikonikus párbeszéde is bőven elég arra, hogy rávilágítson szerelmük mélységére, és ily módon értelmet adjon a címnek. „Velem alszol az éjjel? – Igen. – Egész éjjel? – Igen. Minden éjjel, amíg csak élünk.”
Értelem és érzelem
Valójában bármelyik Jane Austen-adaptációt említhetnénk; ezúttal az írónő második regényének a BBC gondozásában 2008-ban készült feldolgozását választjuk. (Az amerikai játékfilmváltozat is emlékezetes, és nem csak a parádés szereposztás miatt – a főbb szerepekben Emma Thompson, Hugh Grant, Alan Rickman és Kate Winslet láthatók.) A BBC ért hozzá, hogy megteremtse a semmivel sem összehasonlítható 19. századi Anglia sajátos miliőjét, ahol a fiatal lányok legnagyobb gondja az volt, hogy minél gyorsabban minél gazdagabb férjet találjanak maguknak. A szalonélet és a bálok őrületében élő kisasszonyok közül valamelyest kilógnak a Dashwood lányok, akiket egyedül nevel édesanyjuk apjuk halála után. Marianne (Charity Wakefield) a társadalmi normákkal és saját jóhírével mit sem törődve hajszolja a szenvedélyes, mindent elsöprő szerelmet, és csak sok fájdalom és egy veszélyes betegség árán ismeri fel a nyugodt, kiegyensúlyozott és állhatatos törődés értékét. Marianne ellenpólusa nővére, Elinor (Hattie Morahan) – ha testvére az érzelem megtestesítője, ő jelképezi az értelmet. A mindig józan és megfontolt lány húgával ellentétes utat jár be: neki pont azt kell megtanulnia, hogy néha érdemes mások érzései elé helyeznie sajátjait és önnön boldogságát szem előtt tartania. Jane Austen, a sem nem realista, sem nem romantikus – vagy inkább egyszerre realista és romantikus – írónő minden regénye izgalmas nőalakokat léptet fel egy olyan korszak társadalmi szcénájában, ahol a házasság sokak számára inkább társadalmi intézmény és anyagi szerződés, mint kölcsönös vonzalmon alapuló kapcsolat. A filmes feldolgozások többsége – a BBC verziója biztosan – hűen követi a megkerülhetetlen írónő hagyatékát.
Hajnali láz
Mit tesz egy fiatal, de beteg holokauszttúlélő, ha az orvosa csak néhány hónapot ad neki? Vagy belenyugszik, és csendben várja halálát, vagy mit sem törődve az orvosi szakvéleménnyel levelet ír 117 nőnemű földijének, akiket hozzá hasonlóan Svédországban rehabilitálnak a második világháború után. Így ismeri meg a zsidó származású Miklós (Schruff Milán) Reich Lilit (Piti Emőke), akivel néhány röpke üzenetváltás után egymásba is szeretnek. A helyzet persze nem egyszerű: az épp a halál torkából menekült pár tudtán kívül próbál versenyt futni a kettejüknek jutott idővel, miközben még a háború alatti, emberhez méltatlan bánásmód is kísérti őket. Ha pedig ez sem lenne elég, ott a köztük húzódó földrajzi távolság, valamint hasonlóan traumatizált barátaik, akik olykor a szemük előtt vesztik el véglegesen a szebb jövőbe vetett hitet. A Hajnali láz nem holokausztfilm és nem traumafeldolgozó alkotás, több annál: két – együtt – élni akaró ember története, akik bármit megtennének egymásért. A legszebb pedig az, hogy nem fikció: Gárdos Péter rendező valós események alapján írt regényt, majd forgatott abból 2015-ben filmet. Mindeközben nem kellett mást tennie, mint szülei házasságig vezető útjáról mesélnie.
Butaságom története
A Nyírő József kisregénye alapján készült, Keleti Márton rendezte Butaságom története főszereplője Kabók Kati, akit – bár maga is színésznő – saját tehetsége helyett az elismert Mérey László feleségeként tartanak számon. Férje sem gondol sokkal többet hitveséről, kedveskedve, de folyamatosan lekicsinyli a butának és naivnak elkönyvelt asszonyt. Kati kiugrási lehetőségét Forbáth György hozza el, amikor megírja számára „a világ legokosabb asszonyának” szerepét. A feleség mesterien játssza tovább a tudatlan fruskát férje előtt, aki így egészen a premierig észre sem veszi, hogy Forbáth története Kati és az ő egyenlőtlen házasságát viszi színpadra – hitvese bravúros alakításával. A színházi világban otthonosan mozgó Ruttkai Éva lubickol a férjét bájosan megvezető feleség szerepében, Básti Lajos Méreyje pedig tűpontos paródiája a szocialista realista művészetszemlélet négyzetes gondolkodásának. Az 1965-ben bemutatott film zárlata humorosan összegzi e végtelenül szerethető és rendkívül humoros történet lényegét: egy házasság elbírja az apró füllentéseket, ha ezzel kedvezhetünk a másiknak.
Hab
Dóra (Kerekes Vica) története házassággal indul – csak nem a sajátjával. A szerelemért és a süteményekért rajongó lányt elhagyja párja, hogy egy másik nőt vegyen feleségül. A baj pedig nem jár egyedül, a magánéleti válságot egy karrierbeli törés kíséri: cukrászdája (ahol még az édességek is kéz a kézben járnak, hiszen a filmtörténet legnagyobb szerelmespárjai ihlették őket) a csőd szélére kerül. Az egyetlen megoldást egy kizárólag családi vállalkozásoknak fenntartott támogatás jelentené, így Dóra férjet és gyereket bérel magának, hogy eljátssza a mintaanya szerepét. Újdonsült családjának tagjai: a tipikus agglegény Marci (Mátray László) és a színészi babérokra törő Lacika (Gyarmati Erik). Hármasban vágnak bele a támogatás elnyerésért folyó versenybe, mely során a legkülönfélébb párosokkal találkoznak az ősmagyar duótól kezdve a frigid sportmániásokon át a látszólag felhőtlenül boldog álompárig. Lakos Nóra 2020-as mozija bájosan és humorosan szolgál fontos megállapításokkal a házasságról: egyrészt megmutatja, milyen sokféle lehet egy kapcsolat, és egyik sem tökéletes; másrészt bizonyítékát adja annak, hogy egy álházasságként induló kapcsolatból is lehet valódi szerelem.
Újratervezés
A mindennapokban valószínűleg kevesebb rövidfilmet nézünk, mint egész estés mozit, ez azonban nem a műfajt minősíti. Tóth Barnabás 2012-es rendezése hatalmas siker volt, és érthető is, miért: 12 percben és néhány életképben sikerül megragadnia a szeretet egyik legemberibb formáját. A történet központi helyszíne egy autóbelső; az idős férj (Kovács Zsolt) orvoshoz viszi beszédes feleségét (Pogány Judit), akinek mindenről van véleménye. A férfi rövidesen megelégeli az asszony megjegyzéseit, amelyek vezetési stílusára vonatkoznak, és úgy dönt, felveszi őket diktafonra bizonyításképp. A zsörtölődő pár néma tragédiája csupán a film hátterében húzódik meg, nem beszélnek maguk között az idős nő egyre súlyosbodó betegségéről (Pogány Juditnak kevesebb mint negyedóra is elég arra, hogy érzékenyen és pontosan szemléltesse a változást, mely során nagyhangú feleségből megtört öregasszony lesz). Az ember általában akkor jön rá, valaki mennyit jelent neki, mikor már késő – Vilmossal ugyanez a helyzet. Amikor már nem hallhatja felesége folyamatos fecsegését, elkezd neki hiányozni az. Még szerencse, hogy a kesztyűtartóban ott az a bizonyos diktafon, aminek felvétele egy kis újratervezéssel könnyen beprogramozható a GPS-be. Mert ha nehéz az együttélés, még nehezebb a különélés, főleg a másikra emlékeztető apró morzsák nélkül.
