Párizs, Peru, Orléans
A radikális újságíró Clovis Gauguin és perui származású felesége gyermekeként született 1848. június 7-én, anyai nagyanyja Flora Tristan, híres feminista és irodalmár volt. Születése után néhány hónappal a család Peruba költözött, ám alighogy elhagyták Európát, apja hirtelen meghalt. Anyja nagybátyjához, Limába költöztek, és öt évig ott éltek. 1854-ben visszatértek Franciaországba. Gauguin Orleans-ban kezdte meg tanulmányait.
Tengerész, tőzsdeügynök, festő
17 évesen otthagyta az iskolát, tengerésznek állt, majd bevonult a haditengerészethez. A Földközi-, majd a Jeges-tengeren szolgált, hajója a francia–porosz háborúban is részt vett.1871-ben leszerelt, nagybátyja támogatásával tőzsdeügynökként helyezkedett el és festeni kezdett.
Tisztes polgári élet, öt gyerek, majd jön a krach
1873-ban megnősült, házasságából tíz év alatt öt gyerek született, s jómódú polgárként festményeket, főleg impresszionista képeket gyűjtött. Első tájképét 1876-ban állították ki. Ekkor ismerkedett meg Camille Pissarróval, aki nagy hatással volt rá. Több nyarat is nála töltött Pontoise-ban, itt ismerte meg Cézanne-t. 1880-ban az V. Impresszionista Kiállításon Gauguin már 7 képével és egy szobrával szerepelt, a következő évben egy aktképére nagyon jó kritikát kapott.
A jómódnak az 1882-es tőzsdekrach vetett véget: elvesztette az állását. Ekkor elhatározta, hogy művészi pályára lép. 1885-ben elhagyta a családját, és többé nem költözött vissza hozzájuk. Egy bretagne-i faluba, Pont-Avenba költözött, ahol lakhelye, a Gloanec fogadó a művészek törzshelyévé vált.
Művészlét, barátság, majd szakítás Van Goghgal
Az 1880-as évek végén szakított az impresszionizmussal, a születő művészeti szimbolizmus vezéralakja lett. Önkifejezési formáit keresve többször járt Párizsban, ahol önálló kiállítása is volt. 1888 őszét Arles-ban Vincent van Goghgal töltötte. Viharos barátságuknak az vetett véget, hogy van Gogh borotvával támadt rá. A tébolyodott festőnek ettől olyan lelkifurdalása támadt, hogy levágta egyik fülét.
Gauguin az 1889-es májusi világkiállításon az Impresszionista és Szintetista Csoport tagjaként szerepelt, sorra születtek szebbnél szebb művei, de anyagi helyzete nem változott.
Tahiti
Bretagne-t megunta, egzotikusabb helyekre vágyott. Hajóra szállt, ésTahitiba indult, majd az ott élő európaiakból és a civilizációból kiábrándulva a kis Mataiea-ba költözött a bennszülöttek közé. Az őslakosok különleges világát Noa-Noa című könyve örökíti meg. A fojtott misztikummal teli festési módot itt fejlesztette tökéletesre, műveit sík, dekoratív formák, tiszta színek, kalligrafikus vonalak jellemezték.
Nyomorgó festőzseni
Két év múlva betegen tért haza Párizsba, ahol örökségéből műtermet rendezett be. Képeit azonban értetlenül fogadták, ezért elárverezte őket és visszautazott Tahitira. 1895-ben Punaauiában telepedett le, s összeköltözött egy 14 éves bennszülött lánnyal.
1897-ben, abban az esztendőben, amikor legkedvesebb gyermekét, húszéves Aline lányát elvitte a tüdőgyulladás, öngyilkosságot kísérelt meg, a nagy adag arzéntól azonban erősen hányni kezdett, és életben maradt. Ebben az évben született meg végrendeleteként értelmezett műve, a Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?, amelynek 1898-as párizsi bemutatója a szezon eseményévé vált.
1901-ben átköltözött a Marquise-szigetek egyikére, Fatu Iwára, itt többször összeütközésbe került a hatóságokkal, börtönre is ítélték. Az egyre súlyosabb beteg Gauguin haza akart települni, de ezt már nem tudta megtenni: 1903. május 8-án Hiva Oán hunyt el.
Gauguin a 19. század végének jellegzetes alakja volt, aki megcsömörlött a civilizációtól és egzotikus, távoli kultúrákban kereste a menekülés útját. Képei ma a múzeumok féltett kincsei, műveiért az árveréseken dollármilliókat fizetnek. Téli táj és Fekete sertések című képeit a Szépművészeti Múzeum őrzi.
A nyitóképen részlet Gauguin Önarckép (1888) című festményéből. Fotó forrása: AFP
