Idén ismét egy napra látogattam ki a fesztiválra ? mert, ahogy cikkében kolléganőm nagyon helyesen megírta: öregszünk. Bár még nem vagyok túl a 30-on, úgy éreztem, ebben az évben is egy nap ?szigetelésre? van csak szükségem. Mert egy napra azért van. Hiszen a Sziget az a fesztivál, amelyet egyszerűen nem lehet kihagyni. Ami engem illet, azért megyek el évről évre legalább egy napra, mert mindig valami újat tartogat számomra, mindig felfedezek valami olyasmit, amely miatt azt tudom mondani: tényleg a Sziget a legjobb ? hazai ? fesztivál.
Persze, van, aki azért nem hagyja ki, mert sikk a Szigeten fesztiválozni. Menő, ha szelfizel onnan, ha lépten-nyomon becsekkolsz, ha élőben közvetíted a Nagyszínpad koncertjeit ? vagyis: ha tudatod az egész világgal, hogy te igenis Szitizen lettél egy vagy több napra. Az mindegy, hogy van-e olyan koncert, amelyre régóta ki szerettél volna menni, vagy jön-e olyan fellépő, akit már ezer éve hallani szerettél volna. Van, akit ez teljes mértékben hidegen hagy. A lényeg, hogy lehetőleg mindenki megtudja ? a közösségi médiának köszönhetően ?, hogy kint volt a fesztiválon, sőt: ha szerencsés, akkor a VIP-ben bulizott a ?sztárokkal?. (Nem, maradjunk inkább celeb szónál ? ez sokkal jobban illik ide.) De az még mindig nem elég, hogy kijutott. Nem mindegy az sem, hogy néz ki! Nincs belőve a haja? Nem a legutóbbi trendeknek megfelelően van öltözve? Az gáz. Persze, csak azoknak, akikről az imént írtam.
De nem nekem.
Ha ti sem soroljátok magatokat azokhoz, akikre az előbb utaltam, akkor az én embereim vagytok, mert ti tényleg azért jártok fesztiválra, hogy jól érezzétek magatokat, bulizzatok és táncoljatok hajnalig. Vagy dolgozzatok, mint én/mi. Amit pedig idei munkának tűztem ki célul: megfogalmazni néhány hasznos tippet, hogy ti már ne vesztegessétek, rontsátok el egyetlen, a fesztiválon töltött perceteket sem.
Jöjjenek a jó tanácsok!
1. Ne menjetek egyedül a Szigetre! Szuperül lehet bulizni és önfeledten táncolni úgy is, ha senki sincs veled, ezt nem vitatom, én is ?szigeteltem? már így, de a legjobb társaságban. Lehetőleg minél nagyobban. Közhely, de nem árt észben tartani. Persze, ha sokan vagytok, nem tudjátok elkerülni, hogy ne akarjon mindenki máshova menni, más koncertet hallgatni, leülni, állni, enni, inni. Csakhogy nagy társaságban két embernek biztosan ugyanolyan az ízlése, ugyanazt akarja, így kis csoportokra tudtok osztódni, tehát egyedül sem vagytok, de azért nem kell annyi emberhez alkalmazkodni. Ezt tettük mi is. Az egyik kolléga-barátnőmmel a Világzenei Színpadot jelöltük meg fő bázisunkként, míg a többiek a Nagyszínpad mellett horgonyoztak le. Fotós kolléganőm pedig cikázott a két helyszín között ? és még be is járta a Szigetet.
2. Éhesek és szomjasak vagytok? Álljatok egyszerre több sorba! Ugyanis, ahogy kolléga-barátnőm is leírta: az élet egy végtelenített sorban állás? Ha nem cselezed ki. Tudom, nem új módszer, de nem lehet elégszer elmondani, hogy a Sziget (is) olyan hely, ahol muszáj feltalálnod magad, különben vagy sokáig éhezel/szomjazol, vagy ne adj? Isten: lemaradsz a kedvenc koncertedről. Mi mindezt egyértelműen el akartuk kerülni, ezért én beálltam az egyik, kolléga-barátnőm pedig a másik sorba ? a várás közben természetesen Messengeren üzengettünk egymásnak, akkora volt a hangzavar ?, és így jutottam időben italhoz. Én. Csak én. Mivel kedves kolléga-barátnőm elhatározta, ő igenis kivárja a maga sorát, kerül, amibe kerül. Jó tanács a jó tanácsban: nem szabad makacsnak lennetek, tessék hagyni, hogy segítsenek.
3. Előre találjátok ki, hogyan fogjátok lekoptatni a koncert közben rátok nyomulókat! Hogy miért előre? Azért, mert van, amikor az eset pillanatában semmi frappáns nem jut az eszetekbe, vagy amit korábban megfelelő indoknak gondoltatok, totálisan csődöt mondott. A sztori megtörtént, bár én csak szemlélő voltam ? illetve próbáltam segíteni, amennyire csak tudtam. Az ?áldozat? drága kolléga-barátnőm volt, akihez egy nem túl szimpatikus, mondhatni: igen antipatikus fiatalember lépkedett egyre közelebb (a srác ezt táncnak hitte). A 150 cm-es fickó ? ez fontos, mert kolléga-barátnőm sem magas, de szegény pára még nála is alacsonyabb volt ?, ha kedves és egy szóra megérti az elutasítást, akkor most nem kerül bele a cikkembe. Ám sajnos nem értette. Ellenkezőleg. Csak jött és jött közelebb, miközben drága kolléga-barátnőm próbált vagy hátrálni, vagy felém oldalazni, egyre csak azt ismételgetve a srácnak, hogy ne mutatkozzon be. A NEM!! ? így, nagy betűvel és felkiáltójelekkel ? szót nem fogta fel, pedig magyar volt. A hosszabb mondatok meg, amelyek ugyanezt jelentették, pláne nem jutottak el a tudatáig. Ekkor elégeltem meg a ?zaklatást?, és mondtam a srácnak: a kolléga-barátnőm menyasszony. Mármint nem az enyém, hanem egy férfié, egy rendes, kedves, igazi férfié. (Ez utóbbit nem mondtam, csak írom, hogy mindenki megtudja.) Pech volt, persze, hogy kolléga-barátnőm nem viselte a jegygyűrűjét, hiszen így kevésbé hihetőnek éreztem az állítást ? bár a fickó olyan részeg volt, hogy szerintem nem is vette volna észre az ékszert akkor sem, ha az orra előtt csillog. Szóval jöttem a remeknek gondolt kijelentésemmel, már-már büszke voltam magamra, hogy milyen jó koptatós szöveget találtam ki, ám az ?úriember? csak annyit válaszolt: ő azért továbbra is bemutatkozna. Értsd: ?azért megismerkedhetünk, hátha nem is olyan komoly az az eljegyzés?. Drága kolléga-barátnőm olyan jó teremtés, hogy nem tud haragudni, nekem viszont ekkorra már teljesen felforrt az agyvizem, ezért azt tanácsoltam neki: álljon a másik oldalamra, ahol talán biztonságosabb a többi táncoló-bulizó fesztiválozónak köszönhetően. Ez lett végül a megoldás, elment a srác, de percek maradtak ki a koncertből, és még bosszúságot is okozott nekünk a helyzet. Úgyhogy tessék valami jobb szöveget kitalálni, hogy ti ne járjatok így!
4. Ne legyetek restek körbejárni a Szigetet! Mert én sajnos az voltam idén, így lemaradam ? a szerintem ? legnagyobb buliról. Miről is van szó? Körülbelül éjfélkor úgy döntöttünk, hogy hazafelé vesszük az irányt ? ahogy írtuk: öregszünk, hiába ?, ezért beálltunk a taxisorba. Amelynek, úgy tűnt, egyáltalán nincs vége. Kilométernyi kígyózó embertömeg fogadott minket, de mivel az otthon melege iránti vágy nagyobb volt, mint az iszonyat a hosszú sortól, csatlakoztunk a várakozókhoz. És ekkor történt az, ami miatt megbántam, hogy nem sétáltam körbe a Szigetet: meghallottam a Dél-Afrikai Köztársaságból érkező BCUC zenekart egy nem túl távoli sátorból. Afro-pszichedelikusnak titulált zenéjük engem egyből magával ragadott, míg társaim annyira nem voltak oda a muzsikáért. Megbabonázva néztem a Karaván Sátor színpada felé, ahonnan az ütemes ritmusok és a törzsi énekekhez hasonlító dalok szóltak. Bár messze voltam a helyszíntől, mégis úgy döntöttem, hogy táncra perdülök, hátha így nem lesz olyan borzasztó kivárni, míg taxihoz jutunk. Nem is volt, én remekül szórakoztam, és ami legjobb: senki nem nézett hülyének, amiért ide-oda ugráltam a zenére ? úgy, hogy a színpad egyre csak távolodott tőlem?
Ezeket a tanácsokat, javaslatokat, nevezzük bárhogy, én mindenképpen megfogadom jövőre. Remélem, ti is hasonlóan tesztek, és találkozunk a 27. Sziget fesztiválon ? sorban, sátorban, vagy csak úgy. :)
Szíjjártó Anita
Fotó: Révy Orsolya
