A 18-19. században a korai életkorban gyermeket vállaló anyák korábban is haltak - ezzel a meglepő állítással állt elő egy az anyaság és a hosszú élet összefüggéseiről közölt kutatási beszámoló, mely a Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában jelent meg.
A tanulmányt ismertető Scientific American szerint az anyaság történeti perspektívában tekintve is igen nehéz feladatnak bizonyult - ezt bizonyítja, hogy rövidebb ideig éltek a korábban és sűrűbben gyermeket vállaló finn anyák az ipari forradalom és a modern fogamzásgátlás előtt.
A finnországi Tartu egyetemén Jenni E. Pettay ökológusokból és evolócióbiológusokból álló kutatócsapata ezúttal a történeti demográfia és a családtörténet kedvelt forráscsoportját, anyakönyveket és orvosi dokumentumokat vizsgált. Négy generáció élettörténeti jellemzőinek adatsorait elemezve kimutatták, hogy az 1745 és 1903 között született finn anyák és lányaik sok tekintetben hasonlítottak egymáshoz, például az első gyermekvállalás életkora és a felnőttkort megélt gyermekeik száma szerint.
Az első gyermekvállalás időpontja, a gyerekszám és az elhalálozási életkor közötti korrelációk alapján két meghatározó trendet állapítottak meg:
- egyrészt azok a nők, akik a gyermekszülést későbbre halasztották, tovább éltek, mint azok, akik korai életszakaszban vállaltak gyermeket;
- másrészt azok a nők, akiknek gyermekáldásai között több idő telt el, tovább éltek, mint azok, akik egymáshoz közelebbi időpontban vállaltak gyermeket.
A férfiak élettörténeti jellemzőit vizsgálva viszont semmilyen szignifikáns összefüggést nem mutattak ki az első apaság és a hosszú élet között.
Az evolúcióbiológus kutatók magyarázata szerint a természetes kiválasztódás feláldozhatta az anyák hosszú életét a reprodukció sikerének érdekében.
