A kiállítást Enyedi Ildikó filmrendező és Forgács Péter médiaművész nyitotta meg. Enyedi Ildikó arról beszélt, hogy a kiállítás révén a moziba készült filmek átértelmeződnek, beemelődnek a képzőművészet terébe. Az Inforg Stúdió története „beleveszett a zajba, nem lett a helyére téve. Nem lett kimondva, hogy valami nagyon fontos történt: egy társadalom, egy kultúra egészségéhez elengedhetetlen műhely létrehozása és nagyon sikeres működése.” A kiállítás fontos állomása annak, hogy az Inforg szép mondáját, azt a történetet sok-sok generáció múlva is elmesélhessék, hogy volt egyszer néhány ember, aki megteremtette a kísérletezés lehetőségét – tette hozzá.
Forgács Péter szerint az Inforg azt folytatta, amit a Balázs Béla Stúdió képviselt. A hazugság korszakait fölváltotta egy rövid időszak, akkor az Inforgba gyűlt alkotók fantasztikus munkákat készítettek.
„A hazugság hiányzik ezekből a filmekből. A megtévesztés, az átnevezés, a konstruált hazugságok hiányoznak.”
A sajtó munkatársait a hivatalos megnyitó előtt bejárásra invitálta Prosek Zoltán, a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) igazgatója, aki Muhi Andrással, az Inforg Stúdió egykori vezetőjével kalauzolta végig a vendégeket a kiállításon.
A sajtóbejáráson Prosek Zoltántól megtudtuk: Magyarországon nem jellemző, hogy múzeumok filmmel foglalkozzanak, Nyugaton viszont ez bevett szokás, sőt ott gyűjteménygyarapításra is használják az ehhez hasonló kiállításokat. Az FMC arra készül, hogy bemutassa a rendszerváltozás utáni stúdiók munkásságát, az Inforg-kiállítás egy sorozat kezdete.
A következő állomás Tarr Béla retrospektív kiállítása lesz, majd a Duna Műhely következik, a távolabbi cél pedig a Pannónia Filmstúdió történetének feldolgozása.
Az FMC gyűjteni is kívánja a filmeket, és már vannak is művek a gyűjteményükben, ám az archiválás, a feldolgozás és a tárolás kérdéseiről még szakmai vita zajlik, mert nagyon összetett feladatokról van szó.
Ez a kiállítás erősíti a kanonizálás esélyét, véli Muhi András producer, aki szerint „Tarr Béla és a Duna Műhely mellett az Inforg volt talán a legfontosabb filmes tett abban a tíz évben”. Egyedi volt, mert animációs, kísérleti, dokumentum- és játékfilmek is készültek benne.
Az Inforgban nem volt tagság, vezetőség: produceri irodaként működött, tevékenységére pedig vezetőjének személyes elhivatottsága nyomta rá a bélyegét. „Minden filmhez szerettem volna valami újítást tenni, minden filmben volt valami kísérleti elem” – jellemezte működésüket Muhi András, hozzátéve: az Inforg igazi specialitását az jelentette, hogy első filmeseket felfedező stúdió volt, az első öt évben szinte csak velük dolgozott.
Az FMC kiállítása elsősorban a kisfilmekre koncentrál, „amelyek annak idején világverők voltak” a fesztiválokon. De dokumentumfilmet és Fliegauf Bence képzőművészet és film határmezsgyéjén mozgó Tejútját is megnézhetjük.
Ma már nem készülnek kísérleti filmek; nagyon kevesen maradtak, akik önerőből mozgóképi kísérleteket folytatnak – erről már lapunknak beszélt a szakember, aki szerint a magyar film legnagyobb eredményeit mindig a kísérletezések hozták.
„Az én olvasatomban Nemes Jeles László alkotása, a Saul fia is kísérleti film, de Enyedi Ildikó Testről és lélekről című csodálatos filmje is.”
Muhi úgy látja, hogy „ezekkel tudunk mi Magyarországról kilátszani”, és nem az utóbbi tíz évben elterjedt hollywoodi típusú, forgatókönyv-vezérelt, középre húzó filmekkel.
Az Inforg Stúdióhoz köthető mások mellett a Fliegauf Bence által rendezett Rengeteg és a Dealer, amelyeket a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is díjaztak, Nemes Jeles László Velencében bemutatott, Türelem című alkotása, Kenyeres Bálint Cannes-ban is vetített, majd Európa-díjat nyert Before Dawnja, Buvári Tamás Posztkatonája, Iványi Marcell Balladája vagy Politzer Péter Gránátok című, szép sikereket hozó filmje.
A kiállított filmek rendezői: Bodó Viktor, Bódis Kriszta, Buvári Tamás, Dési András György, Móray Gábor, Groó Diána, Enyedi Ildikó, Felméri Cecília, Fliegauf Benedek, Iványi Marcell, Halász Péter, Hegedűs 2 László, Jan Cvitkovic, Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt, Kardos Sándor, Kenyeres Bálint, Lakatos Róbert, Mundruczó Kornél, Nemes Gyula, Nemes Jeles László, Oláh Lehel, Politzer Péter, Sárosi Anita, Szaladják István, Can Togay, Varga Ágota, Vécsei Márton.
A kiállított filmek producere: Muhi András. A kiállítás kurátora Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész.
A közönséget magyar és angol nyelvű audioguide kalauzolja végig a MűvészetMalom három szintjén látható alkotások között.
A kiállításon látható filmek a teljes portfóliónak csak egy kis részét képezik. A legtöbb játékfilmet és dokumentumfilmet teljes hosszukban a szentendrei P’Art és a debreceni Apolló moziban lehet megtekinteni.
A szeptember 26-tól látható kiállításhoz önálló honlap is készült. Az oldalról nemcsak az alkotások érhetők el, hanem az rendkívül gazdag információs forrás is. A látogatók olvashatnak a producerről, megnézhetik a rendezőkről készült portréfilmeket, végigsétálhatnak a múzeum terein a kiállítás kurátorával, beleolvashatnak a kiállítási katalógusba, és VOD kölcsönzési formában megtalálják majdnem az összes Inforg-filmet.
A tárlathoz gazdag programkínálat kapcsolódik, melyben a filmkészítés kulisszatitkait is bemutatják. És ahogy egykor az Inforg, úgy most a programok is Muhi András személye köré épülnek. Ilyen például a Muhi doktor rendel, amelyet főleg filmművészeti iskoláknak ajánlanak. A tárlatvezetések mellett lesz filmklub, a szentendrei és a debreceni mozi mellett a MűvészetMalomban is rendeznek vetítéseket, pódiumbeszélgetéseket az alkotókkal. A filmgyártás hazai gyakorlatába is bepillanthatunk meghívott producerek segítségével.
A kiállításhoz 12 tanulmányból álló képes katalógus készült, szerzői mások mellett Báron György, Barkóczi Janka, Gelencsér Gábor, Kovács András Bálint és Lichter Péter, a kötetet Iványi-Bitter Brigitta szerkesztette. További információk itt.
A nyitóképen jelenet Vranik Roland Fekete kefe című játékfilmjéből, 2005
