De velük is előfordulhat, hogy mellélőnek - ez esetben ballisztikus rakétákkal és egyéb tömegpusztító fegyverekkel. Ha a South Park bármelyik szereplője politikailag inkorrekt, mást ne mondjak oltári tapló volt - és az volt! -, az Amerika kommandóhoz képest az csak apró huncutságnak számít, mert ez a film tényleg a legvégső határokat feszegeti.
Még szerencse, hogy csak bábokról, pontosabban marionett figurákról van szó, hiszen ez némileg idézőjelbe teszi Parkerék mondanivalóját, amelynek a lényege nagyjából annyi, hogy a politikusok mind hülyék, de a színészek még hülyébbek. Mert van ugye ez a kommandó, csupa lelkes bábamerikai, akik bábterroristákra vadásznak világszerte, mellesleg lerombolva mindent, amit a gazfickók még nem robbantottak fel. De a csapatnak egy színészre van szüksége, aki a turbános tevehajkurászók közé beépülve megtudhatja titkaikat - és persze összeszűri a levet az egyik kommandóslánnyal, aminek fergeteges bábszex és csapaton belüli feszültség lesz az eredménye. De ez semmi ahhoz képest, hogy más színészek, mint Alec Baldwin, Sean Penn vagy Susan Sarandon mennyire bekavarnak, amikor tudtukon kívül a kicsi észak-koreai diktátor, Kim Jong Il malmára hajtják a vizet.
Az, hogy mindenki abszolút kretén, az csak távolról érzékelteti a film hangulatát, ami sokszor elképesztően vicces, néha viszont egészen otromba, de a jó ízléshez ritkán van köze. Szerencsére most is vannak teljesen bizarr zenei betétek feszültségoldásként, no és Speier Dávid szokásos zseniális magyar fordítása.
