Nos, az Anakonda 2. szörnyeivel szemben e taktika fabatkát sem érne, ezek a kígyók ugyanis egyáltalán nem olyanok, mint a valódiak, ami nem is csoda, ha egyszer teljes egészében egy számítógépes látványműhely hozta őket létre. Ezek a dögök sokkal nagyobbak, mint a valódiak (erre magyarázatot ad a film), fogaik vannak, szárazföldön is nagy sebeséggel mozognak, és nem utolsó sorban a dél-kelet-ázsiai Borneó dzsungelében élnek, elég messze természetes élőhelyüktől, az Amazonas-medencétől (ezekre mind nem kapunk magyarázatot).
A folytatásokban jeleskedő Dwight H. Little (Halloween IV., Szabadítsátok ki Willyt! 2.) A véres orchideáról elnevezett Anakonda-folytatása azonban (aminek történetét tekintve semmi köze az 1997-es sikerfilmhez) nem az aggályos földrajz- és állattan-megszállottaknak készült, hanem azoknak, akik ismerve a film címét és látva egy rozoga motorosbárkát, a dzsungelt, pár csinos nőt és egy markáns, borostás arcélt, tudják, hogy a következő másfél órában jól fognak szórakozni.
Amerikai tudóskompánia vág neki az őserdőnek, hogy megtalálják a hétévente virágzó "véres orchideát", melyből az örök ifjúság csodaszerét remélik kinyerni. A kapzsiság ebben a műfajban biztos belépő az anakonda torkába, úgyhogy egyedül a kiábrándult, természetesen szintén amcsi hajóskapitányban (Johnny Messner - Még mindig bérgyilkos a szomszédom, A nap könnyei) bízhatunk, hátha legalább néhány szimpatikus szereplőt megment a befejezésig.
