Ráadásul mindenféle fóbiákkal (köztük tisztaságmániával) küzdött, melyek élete során egyre inkább elhatalmasodtak rajta.
Az Aviátor elsősorban a filmőrülteknek okoz majd kellemes perceket, hiszen magával ragadóan idézi fel a harmincas-negyvenes évek Hollywoodjának csillogó világát és sztárjait, egy jelenet erejéig pedig még a cenzúrabizottság működésébe is bepillantást nyerhetünk. Kicsit talán túlságosan elválasztva jelenik meg benne Hughes életpályája: először a filmes, majd a repülőgépgyártó tevékenységre esik a hangsúly, végül egy, a pilóta ellen folyó kongresszusi vizsgálat részletezése következik. Amikor azonban már unni kezdenénk a kevéssé izgalmas pilótazsargont és a politikai csatározásokat, a rendező a néző segítségére siet a milliomos elharapódzó őrületének ábrázolásával.
Szerencsére Leonardo DiCaprio karizmatikus játéka is végig leköti a figyelmet. Úgy tűnik, most már végérvényesen leváltotta Robert De Nirót Scorsese színészeként - és nem is teljesít rosszul. Aki viszont egészen rendkívüli mellette, az Hughes egyik szerelmét, Katharine Hepburnt megformáló Cate Blanchett. Külsőleg még csak nem is hasonlít a másfél évvel ezelőtt elhunyt dívára, mégis hátborzongatóan élethűen kelti életre Hepburnt - jellegzetes arisztokratikus fejtartásával, felhúzott vállaival, hadaró beszédstílusával.
Az Aviátor nem olyan zseniális, mint Scorsese régebbi filmjei (és itt nem a New York bandáira gondolunk), és talán A hollywoodi Aranypolgár alcím is túlzó, de korrektül elkészített (bár szokás szerint kicsit hosszúra nyúlt), látványos életrajzi dráma nagyszerű színészi alakításokkal. Hogy mindez elég-e egy (esetleg tizenegy) Oscar-díjra, az a napokban kiderül...
