Barátom, Eric

Ken Loach (Felkavar a szél) nem könnyed vígjátékairól, hanem keserű igazságokkal és társadalmi igazságtalansággal telített drámáiról ismert, de ő is változhat. Ahogy főhősünk, Eric, a mosolytalan, szürke postás is képes megváltoztatni első blikkre nyomorúságosnak tűnő életét. A férfi még mindig első felesége után vágyódik, miközben két, a második házasságából rámaradt kezelhetetlen sráccal él együtt lepukkant házában. Köszönhetően azonban tolakodóan segítőkész barátainak és az egyik fiúnál talált minőségi fűnek, Eric számára megelevenedik abszolút példaképe, a másik Eric, vagyis Cantona, aki ettől kezdve ontja magából az aforizmákat, tanácsokat és buzdító beszédeket.

A megváltozott kézbesítő ezek után nekiáll, hogy visszaszerezze élete elvesztett szerelmét, és rendet tegyen háza táján, amihez még egy környékbeli piti gengszterrel is szembe kell néznie. Elemeire lecsupaszítva a Barátom, Eric szirupos közhelyek és erőltetett fordulatok masszív manchesteri kiejtéssel előadott halmaza, de Loach van olyan rutinos és főleg humánus rendező, hogy ebből a megfelelő jellemrajzok, karakterfejlődés és finom humor segítségével a legjobbat hozza ki, és néha jólesik egy kis szentimentalizmus. Ami pedig magát Cantonát illeti, ő nemcsak a film egyik főszereplője, de producere is, sőt ő a francia strandfutball-válogatott aktuális menedzsere is.