Báthory

Vakarjuk a fejünket, hogy a szlovák, illetve cseh filmeseknek miért olyan fontos Báthory Erzsébet történetének elmondása - azon túl, hogy a család birtokai a Felvidéken voltak -, de valóban lovagias tett részükről, hogy a nagyon-nagyon rossz hírű, és rég halott asszonyság védelmére siettek. Erzsébet asszonyról ugyanis már életében, majd évszázadokon át azt beszélték, hogy szüzek vérében fürödve próbálta megőrizni fiatalságát, és kegyetlenül gyilkolta le szolgálóit és úgy általában mindenkit.

A filmes verzió máshogy tudja - ahogy komoly történészek is már rég megkérdőjelezték a véres történetet -, és rafinált politikai összeesküvést vázolnak fel, amelyben a török ellenes harcok során megözvegyült protestáns hölgyet a Habsburgok bérencei tették tönkre, maga a meg nem értett Erzsébet pedig egy igazi reneszánsz egyéniség volt, és mint ilyen, szerette a művészeteket, a tudományokat és az élvezetet, a hangsúlyt pedig kéretik az utóbbira tenni. Szoftpornóról ugyan nincs szó, de a felvillantott cicik száma átlagon felüli, nem úgy, mint a történetmesélés, amely ugyan valós történelmi tényekből indul ki - leszámítva Caravaggio sosem volt magyarországi kalandjait -, de hozzájuk tesz sok felesleges bonyodalmat, némi boszorkányságot és egy furcsa szerzetespárost, akik mintha a Rózsa neve paródiájából léptek volna ki.