Buddha elsüllyedt szégyenében

A hétköznapi vágy beteljesítése csak elsőre tűnik egyszerűnek, Baktajnak nagyon is keményen kell küzdenie, hogy egyáltalán eljusson az iskoláig. A nehézségek ott kezdődnek, hogy a gyereknek nincs se füzete, se ceruzája. Utóbbi helyett megteszi az anya rúzsa is, előbbi eléréséért azonban valódi próbatételeken kell átesnie. Ezek során a kislány először anyját próbálja megkeresni, majd az árushoz, később a piacra indul ? pénz híján a füzet megszerzése érdekében kereskedni próbál. Mini road movie-ja ezután végre a hőn áhított cél, az iskola felé vezet, de ez az út még a korábbinál is kalandosabbnak bizonyul...

Iráni direktoroktól nem egy, gyerekek főszereplésével forgatott, jól sikerült dokumentum-játékfilmet láthattunk már (A tükör, A fehér léggömb, Kivert kutyák) ? a Buddha elsüllyedt szégyenében különlegessége, hogy egy (akkor) mindössze 19 éves rendezőnő, Hana Makhmalbaf, Mohsen Makhmalbaf és Marzieh Meshkini lánya készítette (aki egyébként már 8 évesen filmezett!). Alkotásának érdekessége nem is a kislány kalandjának sikere, hanem az, hogy eközben bepillantást nyerhetünk a mindennapi életbe egy szemkápráztatóan gyönyörű és sírnivalóan nyomorúságos vidéken, ahol a gyerekek talibánosat és megkövezőset játszanak. Ebből a szempontból Makhmalbaf műve elég kegyetlen film a maga ártatlan módján.