Oliver Hirschbiegel sokat és jogosan dicsért filmjében Fräulein Traudl Jungénak, vagyis a Führer utolsó személyi titkárnőjének szépséges babaszemein keresztül látjuk a Harmadik Birodalom véres és zavaros végnapjait. Az oroszok már a romokban álló, lángoló Berlinben vannak, és akiket nem ők lőnek le, azokkal a tébolyult náci kommandók végeznek, de a Kancellária épülete alatti bunkerlabirintusban Hitler képtelen felfogni a körülötte zajló események súlyát.
Sorra hagyják cserben és árulják el egykori bizalmasai és talpnyalói, akik pedig mellette maradnak, azok fanatikus őrültek vagy félrevezetett bolondok, és persze marad Junge kisasszony is. Megismerhetjük az egész társaságot, Eva Braunt, a Goebbels házaspárt, Albert Speert, a tábornokokat, szárnysegédeket, a személyzetet, mindenkit, akik ennek a bizarr haláltáncnak a részesei voltak, és akik az utolsó napokban már csak az öngyilkosságról vagy a szökésről tudtak beszélni.
A bukás azonban nemcsak kamaradráma, hanem nagyszabású történelmi tabló is, és ez csak kevés filmnek sikerül. Az ostromlott Berlin pokla néha egyenesen vérfagyasztó, sokszor nézni is sok, és még a legkisebb epizódok is tökéletesen kidolgozottak. A legnagyobb érdem azonban mégis Bruno Ganzé, aki ijesztő hitelességgel adja vissza a megroppant, Parkinson-kóros, de elképesztő dührohamokra is képes Hitlert - tényleg kiráz bennünket a hideg tőle.
