Cápamese

Színpad

Ez úgy történik, hogy a kis halnak - akinek neve Oscar és a Bálnamosóban bérrabszolga - óriási mákja van, mivel az első útjába kerülő cápát véletlenül agyoncsapja egy horgony, amitől mindenki azt hiszi, hogy ő a nagy cápaölő. Oscar pedig sütkérezik a rég áhított sikerben, és még nagyobb mázlija van, amikor a soron következő veszedelmes cápáról - kinek neve Lenny -, kiderül, hogy titokban vegetáriánus és a légynek sem tudna ártani. Csakhogy Lenny nem akárki, hanem a Nagyfőnök, Don Lino fia, aki nem hagyja, hogy fiacskája rossz, azaz jó útra térjen.

A film ugyan egyszerre gyerekmese és gengszterparódia, azonban mégis inkább az utóbbi. A sok kikancsintós, pergő poén remek tempót diktál, és ha a cselekmény le is lassul, az csak azért van, hogy gyönyörködhessünk a tenger alatti képi világban - vagyis a Shrekért is felelős DreamWork csapata megdolgozott a pénzéért.

A magyar szinkronnal sajnos a szereplőknek hangot adó világsztárok elvesztek, de Will Smith, Robert de Niro vagy Martin Scorsese még így is felismerhetők, mivel a karaktereket eleve hozzájuk igazították, a szóviccekkel teletömött parádés magyar fordítás pedig bőven kárpótol értük. És ha már Will Smithnél tartunk, ő mint Oscar, a takarítóhal a film egyetlen gyengéje. A rajzfilmekben hagyományosan egy vicces mellékszereplő az, akinek be nem áll a szája, most azonban a főszereplő az, aki egyfolytában túlpörög, ami néha fárasztó. Szerencsére akadnak önérzetes garnélák, szenilis polipok és betépett rasztafari medúzák meg egyéb vicces izék, akik sikeresen helyreállítják az egyensúlyt.