Csereüvegek

Ha már nemzetközi sztárokat emlegetünk, akkor érdemes megemlékeznünk Amélieről, a Montmartre üdvöskéjéről is, aki önzetlenül segített polgártársain, és még a trükközéstől sem riadt vissza, ha valakit boldogsággal akart megajándékozni. Hősünk, a mogorva Josef Tkaloun (Zdeněk Svěrák - Általános iskola, Kolja) ugyanis a francia leányzóéhoz hasonló hatással van környezetére, de a helyzet nem annyira mesebeli, hiszen tulajdonképpen azért vállalt munkát a közértben, mert tanítóként már nem bírt a gyerekekkel az iskolában, és mert képtelen elviselni az öregedés gondolatát. A főszereplő fia, napjaink egyik legsikeresebb cseh filmese, Jan Svěrák rendező a jószívű, de nehezen kezelhető figura kalandjainak bemutatásakor sikerrel vegyíti a cseh újhullám és a kissé csöpögő amerikai függetlenfilmek elemeit, mondhatni belead apait-anyait (leginkább persze apait), de végeredményben nem nyújt többet egy olyan Szomszédok-epizódnál, melyet a szilveszteri adás tiszteletére egy hollywoodi profival rázattak gatyába. 

Zseniális áldokumentumfilmje, az 1988-as Olajfalók után húsz évvel Svěrák lehorgonyzott a "közérthető" közönségfilmek áttetsző és csendes tengerén, nem fúr már mélyre mindannyiunk örömére, de legalább kellemes és meghitt perceket szerez azoknak, akik igénylik azt.