A csíkos pizsamás fiú

A nyolcéves Bruno gondtalanul éli hétköznapjait Berlinben, a Harmadik Birodalom központjában, büszke katona apjára, de nem sejti, hogy családjával együtt hamarosan átirányítják őt, méghozzá egy olyan helyre, amely nemhogy gyerekeknek, de embernek sem való. Mert a papa bizony egy koncentrációs tábor élére kerül valahol Lengyelországban, és ott valódi náci elhivatottsággal ügyködik, miközben az anyuka gyermekeit félti a borzalmaktól, és próbálja megakadályozni, hogy Bruno megtudja, mi történik valójában szolgálati villájuk szomszédságában. Az ír John Boyle bestsellerét a Little Voice rendezője vitte filmre, méghozzá szép hazánkban, vezető angol (David Thewlis - Mezítelenül, Teljes napfogyatkozás) és amerikai (Vera Farmiga - A Tégla, Bűnös viszonyok) színészekkel, de megdöbbentően kevés invencióval. A rabruhás zsidó kisfiúval barátkozó Bruno története ugyanis éppen a gyerekek ártatlansága, a dolgok meseszerű felfogása miatt lehetne különleges, itt mégis egy elnagyolt történelemleckét kapunk, unalomig ismert díszletek között, ahol már-már maguk a szereplők is berendezési tárgyakká válnak. A csíkos pizsamás fiú leginkább a Schindler listája szentimentális jeleneteire emlékeztet, és a korrekt levezénylés ellenére körülbelül annyira elgondolkodtató, mint Stahl Judit szakácskönyvei.