Csillogás

Fliegauf Benedeket már korábbi filmjeiben is aktívan izgatta az életet és a halált, valamint a normalitást és az abnormalitást elválasztó vékony határvonal, hiszen már a 2001-es Filmszemlén a legjobb kísérleti film díjával jutalmazott Beszélő fejek is Feldmár András pszichiáter gondolatainak ihletésére született, az egy évvel későbbi Van élet a halál előtt? pedig magát a mestert szerepeltette a vásznon.

Néhány, nemzetközi viszonylatban is sikeres nagyjátékfilm és rövidfilm után Fliegauf most visszatért a beszélő fejekhez és a halál gondolatához, hiszen a Csillogás nem más, mint három ember beszámolója a klinikai halál állapotában tapasztaltakról. Van köztük híres ember (Nádas Péter), kevésbé híres (Gesztelyi Nagy Judit) és szinte ismeretlen is (Dobronyai László). Különböző emberek tehát, miként rövidke halálukat is különbözőképpen élték meg: kinek pillanatnyi tisztaságot jelentett, kinek egy életre szóló beteljesülést, és van, akinek az élmény még ma is képes felkavarni mindennapjait. Nemcsak az elbeszélt esetek lehetnek döbbenetesek a néző számára, de az alanyok is, akik habitusuktól és gondolkodásuktól függően teljesen másképp élték meg és dolgozták fel a halál közelségét. 

Nem könnyű film a Csillogás, mert fájóan izgalmas alapkérdéseket vet fel, mégis képes megidézni a klinikai halál állapotát, hiszen a hal(l)ottak hatására nézőként is megfeledkezhetünk testünkről, és átadhatjuk magunkat testetlen gondolatainknak.