(MTI) ? Nagyon meglepett a díj, mert régebben számítottam rá, és nem is gondoltam, hogy most végül utolér. Ez nem jelenti azt, hogy a kitüntetés nem a legnagyobb öröm, bár az örömbe üröm is vegyül, mert csaknem minden filmemet Szalay Györgyivel közösen forgattuk, és ő nem kapott Kossuth-díjat, ezért megfelezem vele ? mondta Dárday István, hozzátéve: szeretné, ha az elismerés mindkettőjüknek szólna.
Az indoklás szerint a filmrendező új utakat kereső, kísérletező szellemű, a valóság megismerésének folyamatában a filmet eszközül használó, a magyarországi társadalmi problémák iránti kivételes érzékenységgel megalkotott műveiért, a magyar film megújításában játszott szerepéért nyerte el a Kossuth-díjat.
Dárday István felidézte: a színművészeti főiskolán Herskó János osztályába járt, és a neves rendező személyisége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a dokumentumfilm felé fordult, pedig a műfaj részben "előkészítő munkának" számított a játékfilmekhez. "Azt hiszem, dokumentaristának születni kell, hogy valaki a filmen keresztül tudja megközelíteni a valóságot. Íróasztal mellől nagyon nehéz igazán mély, szociális szempontból érzékeny filmet készíteni" ? jegyezte meg.
Mint kiemelte, a dokumentaristáknak mindig nagyon nagy küzdelmet kellett vívniuk, hogy ha nem is egyenrangúnak, de legalább közel olyan értékesnek tartsák az általuk vitt műfajt, mint a játékfilmet. Pedig a dokumentumfilm nagyon sok esetben messze megelőzte nemcsak a játékfilmet, de még a társadalomtudományokat, gyakran a szociológiát is ? hívta fel a figyelmet a rendező.
"Úgy érzem, most elölről kell kezdeni sokfajta harcot, de az nem igaz, hogy a közönséget nem érdekli a dokumentumfilm. Talán egy jól irányított dokumentumfilmes csatorna vagy portál hiányzik" ? vélekedett a művész. Mint hozzáfűzte, a dokumentumfilm soha nem kapta meg ugyanazt a reklámot, mint a játékfilm, pedig a műfaj igen aktuális és fontos ma is.
Filmterveiről szólva Dárday István elárulta: egy Szalai Györgyivel közösen beadott pályázata olyan vidéki falvakkal foglalkozna, amelyek új kezdeményezésekkel álltak elő, hogy saját lokális életüket meg tudják erősíteni.
A rendező hangsúlyozta, hogy a dokumentumfilm hosszú ideig fontos társadalomkritikai szerepet töltött be, most azonban emellett részt kell vennie a megoldások keresésében, amelyek kivezethetnek a globalizáció okozta brutális élethelyzetekből. "Nem egy globalizáció-ellenes dologról van szó, hanem arról, hogy a globalizáció létét tudomásul véve meg kell találni azokat a dolgokat, amelyek erősítik a közösségek, emberek lokális létének fennmaradását" ? fogalmazott. Szalay Györgyivel öt-hat olyan játékfilm-forgatókönyvük is van, amelyek forgatását akár fél éven belül is el tudnák kezdeni.
Dárday István 1940. március 25-én született Budapesten. 1958-1964 között villanyszerelőként és segédmunkásként dolgozott, közben írással, fotózással foglalkozott. 1966-1967-ben a Mafilm szerződéses forgatókönyvírója, a Balázs Béla Stúdió, a Műhely 67 művészeti csoport tagja volt.
1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, majd a Mafilm rendezője lett. 1974-ben Jutalomutazás címmel készítette el első dokumentum-játékfilmjét, amely megkapta a magyar filmkritikusok nagydíját, és az 1976-os mannheimi fesztivál nagydíjas alkotása lett. 1981-ben a Társulás Stúdió egyik alapítója volt, 1993-tól a Mozgókép Innovációs Társulás vezetője. 2010 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Állandó munkatársa, társírója Szalai Györgyi.
Több külföldi fesztivál díjazottja: Oberhausen (1972), Mannheim (1976), Berlin (FIPRESCI-díj, 1989). 1976-ban Balázs Béla-díjjal, 2007-ben Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki.
