Derült égből szerelem

Brandon Camp elsőfilmes rendező (aki azért letett már pár forgatókönyvet az asztalra, lásd: Szitakötő) egy semmi esetre sem eredeti, de ünnepek táján ? amikor az ember nem ideges, mert szorgalmasan emészt ? tulajdonképpen olajozottan működő történetet vitt vászonra a Pygmalion és a Micsoda nő! egyik cselekményszálának továbbgondolásával.

A Derült égből szerelem férfi főhőse ugyanis nem egy lecsúszott ? vagy soha fel nem emelkedett ? lányból teremt hercegnőt, ellenben ő maga egy ifjú hölgy hatására felszabadul múltja kínzó terhe alól. Történik ugyanis, hogy Burke Ryan (Aaron Eckhart ? Thank You for Smoking, A sötét lovag) három éve elveszítette feleségét, és jelenleg abból a sikerkönyvéből él, melyet a veszteség egészséges kezeléséről írt ? annak ellenére, hogy ő maga távol áll a történtek feldolgozásától. Éppen Seattle-ben tart tréninget, amikor találkozik Eloise-zal (Jennifer Aniston ? Kisiklottak, Marley meg én), a bájos virágáruslánnyal, és menten beleszeret. A dolog persze nem alakul túl gyorsan, mert a kölcsönös vonzalom kialakulása előtt dramaturgiai szempontból meg kell ismernünk mindkét szereplő ilyen-olyan defektusait, a végső nagy kitárulkozás azonban nem maradhat el.

A Derült égből szerelem ajánlott azoknak, akik nem szeretnek meglepődni, de van a szemük sarkában egy könnycsepp, ami a századik perc környékén olyan szívesen kicsordulna már!