A második rész a szó szoros értelemben nem az első folytatása, lévén új helyszínt bejátszva és új hősöket felvonultatva igyekszik valamit átmenteni abból a hangulatból, amely a legendás darabot jellemezte. Az ötvenes évek végének Kubájában járunk, közvetlenül a Castro forradalmának kitörése előtti napokban, hónapokban. A 18 éves Katey a szüleivel érkezik Havannába, és itt egy teljességgel ismeretlen világ tárul fel előtte. A lány a kezdetektől idegenül mozog az amerikai kolónia modoros és művi valóságában - az affektáló cicababák és a neki kiszemelt férj, egy hitvány Leonardo DiCaprio-imitátor társaságában -, és egyre masszívabb vonzalmat érez a kubaiak természetesnek tetsző életformája iránt. Ez a vonzalom különösen azután nő naggyá benne, hogy megismerkedik a tüzes tekintetű és táncos lábú Javierrel.
Mi tagadás, a Dirty Dancing 2. nem furmányos sztorival dolgozik, ugyanakkor az alkotók dicséretére legyen mondva, hogy megpróbálták elkerülni az első rész egyszerű újraforgatását, és igyekeztek némi leleményt is belevinni filmjükbe: Kuba díszletként való felhasználása vagy az első rész bálvánnyá lett sztárja, Patrick Swayze néhány jelenetben történő bevetése igazán működőképes ötlet. Problémák csupán a film lényegét képező táncjelenetekkel adódnak, ezeket szemlélve ugyanis - a túlságosan szapora vágások miatt - egész egyszerűen nehezen hihető, hogy két különleges képességű táncos adja elő őket.
