Ezek alapján a tények: 1981. július 1-jén a Los Angeles-i Wonderland sugárúton négy kisstílű bűnözőt brutálisan meggyilkoltak, az ügy kulcsfigurája pedig John Holmes, az első igazi pornócsillag lett. Mindenki tudta, hogy a lecsúszott, narkós Holmes benne volt a dologban, csak azt nem, hogy tettestársként, informátorként vagy szerencsés túlélőként - a teljes igazság nem is derült ki soha.
Azzal nem lenne gond, hogy maga a rendező, James Cox is nyitva hagyja a kérdést, ami igazán zavaró az az, hogy egyetlen fontosabb szereplő sincsen, akivel rokonszenvezhetnénk. Ez pedig nem csak azért van, mert itt mindenki narkós bűnöző, pornós vagy csak simán gengszter, hanem mert a film sokszor indokolatlan távolságot tart a saját szereplőitől - akkor mi miért izguljunk értük? Persze formailag szinte minden rendben van, például ügyes, ahogy Kuroszava nagy klasszikusához, A vihar kapujábanhoz hasonlóan több szereplő különböző verziójában láthatjuk a történteket, és nekünk kell eldöntenünk, hogy kinek mit hiszünk el. Cox a képi világot is jól oldotta meg, a drogos filmek gyors vágásaival és élénk éjszakai színeivel hűen adja vissza a kor hangulatát, ráadásul a színészek is jók. Val Kilmer különösen jól hozza Holmest - mellesleg már a Boogie Nights is az ő életéből merített -, és a sok véres holttest mellé egy mintaszerű erkölcsi hullát varázsol belőle. Azonban minden hiába, mert a néző már csak olyan, hogy szereti, ha a filmben legalább egy szimpatikus figura van, és legalább azt nem ölik meg.
