Hihetné az egyszeri mozinéző, aki persze jól meg van vezetve, hiszen az Egy bébiszitter naplójában elég kevés a szerelem, könnyednek meg aztán egyáltalán nem nevezhető. Ehelyett szatirikusan fest elkeserítő képet egy szerencsére nálunk nem annyira elterjedt, de azért jól ismert életformáról: arról, hogy a nyugati világban élő előkelő hölgyek bentlakó gyerekfelügyelőt-titkárnőt-cselédet keresnek gyerekük és családjuk mellé, hogy még kényelmesebben tehessék a semmit (a jelenséget nemigen kell bemutatni a modern angolszász rabszolgatartó társadalmat bébiszitterként megjárt hazánklányainak).
A McLaughlin-Kraus női szerzőpáros saját tapasztalatai alapján született (magyarul Dadusnapló címmel megjelent) könyvének adaptációja nem is annyira napló, sokkal inkább kíméletlen és pontos esettanulmány. Az antropológia szakon végzett főhősnő egy ifjú Margaret Mead szemével figyeli meg munkaadóit és környezetüket, így a mű ugyanúgy egy speciális szubkultúrába vezet be, mint korábban a Bajos csajok (amely szintén rendelkezett erőteljes tudományos párhuzamokkal) vagy nemrégiben Az ördög Pradát visel - csak még ezeknél a filmeknél is sokkal kritikusabb.
Lehet-e az Egy bébiszitter naplóján felhőtlenül szórakozni és sokat nevetni? Nem annyira. Elborzadni, okulni és kicsit meghatódni? Mindenképpen. Néha ugyanis azt is kell...
