Egy boltkóros naplója

Bár története közvetlenül nem köthető a világszintű hitelválsághoz, az Egy boltkóros naplója mégis olyan film, amely az esztelen költekezés és kényszeres fogyasztás korán kívül nem lenne túl szórakoztató. Hősnőnk, Rebecca Bloomwood (Isla Fisher - Ünneprontók ünnepe, Mindenképpen talán) ugyanis gyakorlatilag beteg, azaz Carrie Bradshaw-kórban szenved: újságírónak képzeli magát, és közben összevásárol minden ruhaneműt, amit a kasszáig el tud cipelni. Ez a New Yorkban élő mutatós maca (leginkább egy nagyon szépen csivitelő kitömött kanárira emlékeztet) egy napon azonban váratlan akadályba ütközik, mert nem elég, hogy hatalmas adósságot akarnak bevasalni rajta, de sürgősen új munkát is kell találnia. Mivel azonban Az ördög Pradát visel-típusú divatlapos álommeló nem jön neki össze, jobb híján egy pénzügyi lapnál helyezkedik el, ahol a spórolásról kell cikkeket írnia. Rebeccának nemcsak betegsége, de esze is van, így hát hamar felfigyelnek rá, sőt egyre közelebb kerül a sármos, de visszahúzódó fiatal főszerkesztőhöz, aki ebben a történetben a Hugh Grant-faktor megtestesítője. 

Nem szolgál sem meglepő üzenettel, sem felejthetetlen pillanatokkal, de legalább szépen elvarrja a szálakat a legújabb divat-város-szerelem-karrierfilm, amely legalább olyan szórakoztató, mint egy kiadós vásárlás - persze jókora hitelkerettel.