Éhség

Tulajdonképpen mindennek krónikája Steve McQueen brit képző- és videóművész bemutatkozó nagyjátékfilmje, amely gyötrelmes aprólékossággal tárja fel annak részleteit, hogyan küzd 1981-ben a Belfast közeli Maze fegyházban egy csapat ír politikai fogoly ? élükön az éhségsztrájkot kezdő Bobby Sandsszel. A rabok testüket használják üzenetváltásra (testüregeikben rejtik el a leveleket), cellájuk bizarr "dekorálására" (saját fekáliájukat kenik a falra) és tiltakozásra is (meztelenül járnak, mert nem hajlandóak a köztörvényesek rabruháját hordani).

Mindezt McQueen ugyanolyan részletesen és közömbösen veszi végig, mint az a filmbeli takarító, aki a rabok cellájának folyosójára kiengedett vizeletet takarítja fel fertőtlenítővel, egykedvűen. Emiatt eleinte a nézőnek nehéz is együttéreznie a saját mocskukban fetrengő hősökkel, ám a mű kulcsjelenetében Bobby egy rezonőrfigurával, a pappal való beszélgetése során megérteti velünk, miért kell ilyen végletes eszközökkel küzdeniük (mindezt pedig a kezdetben a szembenállást, majd a másik elfogadását kiemelő kamera is kifejezi). Végeredményben tehát Steve McQueen fesztiválkedvenc alkotása úgy hat az érzelmeinkre, hogy egyáltalán nem akar az érzelmeinkre hatni. Az Éhséget nézve felkavarodik gyomor és lélek egyaránt.