Élek és szeretek

Veszélyes üzemmód fogyatékkal élőkről játékfilmet készíteni, hiszen szinte elkerülhetetlen a szentimentalizmus, és mindig ott ólálkodik a giccs és a közönség érzelmi manipulálásának lehetősége, ami aztán a készítőkre is visszaüthet. Az Alvaro Pastor ? Antonio Naharro rendező- és forgatókönyvíró páros hibátlanul vette ezt az akadályt, és egy mindenki számára érthető és élvezhető, kvázi közönségfilmet hoztak létre úgy, hogy egyrészt többet tudunk meg a betegségről, másrészt nagyon ritkán érezzük magunkat kényelmetlenül Daniel ? többnyire esetlen ? kalandjait nézve.

Daniel 34 éves, zsebében ott a friss egyetemi diploma, és rögtön állásra is talál, de mindenki gyerekként kezeli, hiszen Down-kóros. Amikor szerelmes lesz csinos és közvetlen kolléganőjébe, az eddig nagyjából elviselhető valóság hirtelen kezd egyre gyötrelmesebb lenni. És persze van itt melodráma, tanulság és politikai korrektség bőven, de egyikből sem túl sok, mert amikor kell, akkor akad némi humor és kijózanító valóság is, a színészeket pedig tényleg élvezet nézni. A legnagyobb pluszpont azonban azért jár a film készítőinek, mert szórakoztató formában, de már-már szociológiai pontossággal nyújtanak bepillantást azok életébe, akikre a fogyatékosság ? de ronda ez a kifejezés ? közvetve vagy közvetlenül, mindennap hatást gyakorol.