A szerb-bosnyák határon járunk ugyanis, néhány héttel azelőtt, hogy kitörne a háború, de az emberek inkább a helyi vasútvonal kibővítésével foglalkoznak, ami sok-sok turistát és így sok-sok pénzt hozna. A vasútépítésért pedig Luka, a mérnök felel, aki leginkább fiáért, Milosért izgul, a tehetséges focistáért, akinek minden esélye megvan arra, hogy a Partizan Beogradban játsszon. Csakhogy ki tudja, hogyan, de kitör a háború és Milos fogságba esik, a helyi postás pedig kitalálja, hogy úgy szerezhetnék vissza, ha elrabolnak egy bosnyák lányt és kicserélik a fiúért. A szép muzulmán lány azonban megbabonázza hősünket, némileg megnehezítve ezzel a cserét, a nemzetközi helyzet pedig egyre fokozódik.
A film első felével nehéz mit kezdeni, részben mert zavaros, részben pedig mert teli van zsúfolva balkáni közhelyekkel és erősen túlzó színészi játékkal - nem utolsósorban a rendező jól megtermett fia, Stribor előadásában. De onnantól kezdve, hogy felbukkan a szerelmi szál, a történet valódi mélységet kap, és végre elkezdhetünk olyan szereplőkért izgulni, akik tényleg kedvelhetőek. Ha pedig mégis megakad a cselekmény, jöhetnek Kusturica már oly sokszor bevált eszközei, a pattogós balkáni zene, a furcsa állatok meg repülő tárgyak, és az elmaradhatatlan tehetetlen békefenntartók.
