Az élet nélkülem kis költségvetésű, halk és melankolikus film, amely mindazonáltal hatalmas lehetőséget jelentett Sarah Polley számára, hiszen a dráma teljes egészében az ő alakítására épül.
A történet Annről, egy 23 éves fiatalasszonyról szól, aki férjével és két kislányával él egy lakókocsiban édesanyja kertjében. Élete egyszerre beteljesülten boldog és teljességgel kilátástalan, és ezzel az ellentmondással akkor kényszerül szembenézni, amikor megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg és már csak két hónapja van hátra az életből. Ahelyett, hogy a terhet megosztaná családjával, titkos tervet készít arra, hogy a rendelkezésére álló röpke hetek alatt miképp gondoskodjon szeretteiről, felkészítve őket az időre, amikor az élet már nélküle fog folytatódni, valamint hogy saját életében milyen elmaradt dolgokat kell még bepótolnia. Többek közt megszerettetni magát egy másik férfival... Ennek a pontnak a teljesítése végül fájdalmasabb lesz, mint előre hitte volna.
Nancy Kincaid regényének filmváltozata nem a történet újszerűségével lep meg, hiszen a fordulatok cseppnyi élettapasztalattal kiszámíthatóak, inkább az adott és kapott szeretetért minden szorongató körülmény között megharcoló emberek ábrázolásával gyakorol hatást a nézőre. Polley visszafogottan tolmácsolja a csendes megadást és a fájdalmas erőfeszítést. Partnereinek alakításai - a szomorú szerető, Mark Ruffalo, a kölykösen szeretetre méltó Scott Speedman, a megfáradt Deborah "Blondie" Harry és a rövidebben feltűnő Amanda Plummer, Maria de Medeiros és Alfred Molina - hasonlóképp emlékezetesek.
