(MTI) ? Rengeteg embernek szerzett töménytelen örömöt. Nagyon fog hiányozni ? fogalmazott kiadója, Alfred A. Knopf. Michael Bloomberg, New York polgármestere közleményében "kétségbeejtő veszteségnek" nevezte az írónő halálát a metropolisz művészeti és kulturális közössége számára.? A New York-i újságoknál eltöltött első napjaitól legnagyobb hollywoodi sikereiig Nora mindig előnyben részesített egy jó New York-i történetet, amelyet úgy tudott elmesélni, mint rajta kívül senki más ? mutatott rá Bloomberg.
Nora Ephron gyakran szőtte bele magánéletének motívumait forgatókönyveibe, mint az a Féltékenység című munkájában is történt. A fanyar tónusú, I Remember Nothing: And Other Reflections című 2010-ben megjelent esszégyűjteményében nyíltan foglalkozott az öregedés témájával.
Mindig roppant elegáns volt, szokásához híven feketében járt, és arra bíztatta idősödő barátait és olvasótáborát, hogy élvezzék az életet az utolsó cseppig. ? Egyél finom dolgokat, amíg megteheted, menj csodás helyekre, amíg tudsz, és ne legyenek olyan estéid, amikor így szólsz magadhoz: Mit keresek itt? Miért vagyok itt? Unatkozom ? osztotta meg életfelfogását egy a Reutersnek adott interjújában.
Újságíróként kezdte karrierjét, de aztán átlépett a filmek világába, és több mint egy tucat, főleg erős nőket ábrázoló filmet hagyott maga után, amelyeket ő írt, esetleg rendezett, alkalmanként producerként is jegyzett.
Az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) háromszor jelölte Oscar-díjra: a Harry és Sally, A szerelem hullámhosszán és a Silkwood című filmek forgatókönyvéért. Nagy sikert aratott a Meg Ryannel forgatott A szerelem hálójában, valamint a Meryl Streep főszereplésével készült Julie & Júlia ? Két nő egy recept című vígjátéka.
Nora Ephron a színházat is meghódította: 2002-ben a rivalizáló szerzőkről, Mary McCarthyról és Lilian Hellmanról írt Imaginary Friends című darabját játszották sikerrel, 2009-ben pedig a nővérével, Deliával közösen írt Love, Loss and What I Wore című színművel jelentkezett ismét.
1941 májusában New Yorkban született, forgatókönyvíró szülei Beverly Hillsben nevelték fel. Nora Ephron rövid ideig a Fehér Házban dolgozott, majd újságíróként helyezkedett el. Humoros írásai miatt hamar felfigyeltek rá. A filmipar akkor kezdte érdekelni, amikor hozzáment második férjéhez, a Watergate-bortányt leleplező egyik oknyomozó riporterhez, Carl Bernsteinhez. Részt vett a Nixon bukását feldolgozó Az elnök emberi című film forgatókönyvének megírásában, és bár végül egy másik forgatókönyvből született meg a produkció, televíziós forgatókönyvíróként alkalmazták.
Első mozis áttörését a Bernsteintől való válás után a Jack Nicholsonnal és Meryl Streeppel készült Féltékenység hozta el 1983-ban, amelyet a volt férjével való kapcsolata ihletett. A nyolcvanas, kilencvenes években egymást követték hollywoodi sikerei, romantikus komédiái megnyerték a közönséget. Bár filmjei dollár tízmilliókat kasszíroztak a jegypénztáraknál, a hollywoodi filmszakma legnagyobb elismerését, az Oscart nem kapta meg.
A 2000-ben bemutatott Telitalálat és a Női vonalak már nem vonzottak elég nézőt, így inkább az esszéírás és blogolás felé fordult. Sirámok a nyakamról és más hervasztó történetek című kötete felkerült a The New York Times bestseller-listájára.
Ephron betegsége alatt a Peggy Lee énekesnőről szóló életrajzi filmen dolgozott, amelynek főszerepére Reese Witherspoont szerződtették az IMDB.com mozis adatbázis szerint.
