(MTI) - Ousmane Sembene, az irodalmár a hatvanas években kezdett el filmezni, mert vallotta: a film szélesebb körben fejti ki hatását Afrikában, mint az irodalom. Sembenét az afrikai film atyjának, első filmjét, az 1965-ben készült A fekete lányt az első fekete-afrikai filmnek tekintették. A fekete lány a realista elbeszélési technikát az afrikai történetmesélés elemeivel vegyíti; egy Diouana nevű fiatal lányról szól, aki öngyilkosságot követ el, miután francia munkáltatójával Európába utazik.
Az identitásválság története előrevetítette Sembene Ousmane későbbi munkásságának fő témáit: a hagyomány és a modernség, a függetlenségüket elnyerő afrikai államok és az egykori gyarmattartók közötti feszültség dráma és komédia forrásai filmjeiben, amelyek fókuszában az egyszerű emberek, gyakran nők állnak.
Az 1974-ben készült Xala című filmje, sokak szerint legjobb alkotása, humorral szemléli a poligámiát, a hagyományos afrikai gyógyászatot, a városi és a falusi élet közötti kontrasztokat. A mozi kedvelői jó emlékeket őriznek az Ibrahim Dieng utalványt kapott (1968) és az Emitai (1972) című filmjeiről. Tíz játékfilmet és számos rövidfilmet forgatott.
Ousmana Sembene 1923-ban született Szenegál déli részén. Tizennégy éves korában otthagyta az iskolát és Dakarba költözött. A szenegáli fővárosban, illetve Franciaországban halászként, autószerelőként is dolgozott, majd a II. világháború idején besorozták a francia hadseregbe. Marseille-ben dokkmunkás is volt, s az akkor szerzett tapasztalatok alkották A fekete dokkmunkás című könyvének alapját. Filmművészeti tanulmányait Moszkvában végezte.
A fekete lány forgatókönyvét három rövidfilm elkészítése után nyújtotta be a francia együttműködési minisztérium filmirodájának, egy ügynökségnek, amelyet Charles de Gaulle kormányzata hozott létre az afrikai filmkészítők felkarolására. A forgatókönyvet elutasították, s bár Sembene támogatás nélkül is képes volt befejezni filmjét, későbbi filmjei miatt meggyűlt a baja a francia és a szenegáli hatóságokkal. Az Ibrahim Dieng utalványt kap című filmet Afrikában például azért támadták, mert a politikai korrupció és a gazdasági rombolás témájával foglalkozott. Az Emitai-t a gyarmati rendszer kemény ábrázolásáért Franciaországban öt évig nem mutatták be.
