Elrabolva

A Taxi- és a A szállító-sorozat megálmodója most valamelyest visszatér kevésbé vicces, ám annál kegyetlenebb gyökereihez (Léon, Nikita), az Elrabolva ugyanis tulajdonképpen egyetlen elnyújtott adrenalin-fröccs, egy egyszemélyes bosszúhadjárat, amelynek során egy apa nem válogat az eszközökben, ha szeretett lánya kiszabadításáról van szó. Ez az apa - a párizsi albán alvilág legnagyobb sajnálatára - ráadásul egy túlképzett gyilkológép, az amerikai kormány nyugállományba vonult titkosügynöke, aki nem kütyükkel harcol, hanem az öklével, az eszével és bármilyen kaliberű lőfegyverrel.

Történik ugyanis, hogy Bryan Mills (Liam Neeson) lánya - akit egyébként szigorú anyja és dúsgazdag mostohaapja nevel - Párizsba utazik világot látni, de sajnos szemet vetnek rá a helyi leánykereskedők, és szépen elrabolják. A papa természetesen bepipul, így a felvezetésben megismertek alapján (a lányát imádja, a munkájában pedig nincs párja) nem lehet kétséges, hogy megtalálja és minimum kiheréli lánya bántalmazóit. Nos, ez a feltételezés finoman szólva igaz, mert Mills tulajdonképpen egy lélegzetvétel törtrésze alatt számol le egy komplett bűnszervezettel, mintha ő lenne Léon, Nikita és Jason Bourne közös apja. 

Trükkös dolog egy brutális idegennel megtisztíttatni az ember saját városát, és rákenni a dolgot az amerikai mentalitásra, de Luc Bessonnak ez a kis csavar is jól áll. Az Elrabolva olyan hollywoodi B-film, ami odaát ma már nem készülhetne el.