Ember a magasban

Megszokhattuk, hogy ha egy dokumentumfilm egyáltalán eljut a mozikba - nemcsak nálunk, hanem világszerte -, azt szinte kizárólag politikai vonatkozásának, potenciális botránytartalmának köszönheti. James Marsh Oscar-díjas munkája üdítő kivétel, hiszen bár Petit mutatványát szokás volt az "évszázad kulturális bűntettének" nevezni, itt nincs botrány, a szenzációérték mérsékelt, végül pedig nincsen feltárandó titok. Sőt, a készítők még azzal a kézenfekvő (marketing)eszközzel sem éltek, hogy az ikertornyok későbbi tragikus sorsát rávetítsék erre a történetre, noha a csalafinta francia és cinkosai egy aprólékos terv részeként valóban minden biztonsági intézkedést kijátszva, betörőként jutottak fel a tetőre, hogy fárasztó munkával kifeszítsék a nehéz fémkábelt, amin Petit vagy 45 percen keresztül kötéltáncolt, magasan Manhattan felett.

Marsh a terv megvalósításának minden részletét bemutatja, kellő teret adva a szemmel láthatólag lökött, de rendkívül karizmatikus Petit-nek, miközben eddig ismeretlen társai is végre megkapják a nekik kijáró elismerést vagy megszólalási lehetőséget. A legérdekesebbek ugyanis pont azok, akik az utolsó pillanatban léptek vissza, mert inukba szállt a bátorságuk vagy hallgattak az eszükre. Hajrá, gyávák, gyerünk, félénkek!