A mesebeli alakot a skót J. M. Barrie teremtette meg először színpadra írt művében, majd 1911-ben regényformában is feldolgozta Pán Péter és az Elveszett Fiúk Sohaországban megélt kalandjait. Az elmúlt évszázad folyamán a mű jelentőségében az angolszász gyermekirodalom legnagyobb klasszikusai közé lépett elő, számtalan feldolgozása készült el, többek közt Walt Disney és Steven Spielberg is filmre adaptálta a történetet.
A most bemutatásra kerülő film az eredeti színdarab keletkezésének történetét beszéli el, természetesen nem ragaszkodva görcsösen az események valós részleteihez. Főhőse James Barrie, aki egy sikertelen színpadi bemutatója után, mély alkotói válságban sétáltatja kutyáját a parkban egy délután, amikor megismerkedik négy fiútestvérrel. A rögtönzött mókázásból szép lassan mély barátság szövődik. Az édesapjukat elvesztett fiúk támaszt és példaképet találnak az író személyében, az író viszont talán sokkal többet kap a fiúktól: újra tud írni. A kor szigorú társadalma és Barrie elhidegült felesége azonban értetlenül szemléli, miért jár a férfi egy gyönyörű, ifjú özvegyet és haszontalan lurkóit látogatni, és a saját gyermeki lelkét újra felfedező alkotó feje felett máris gyülekezni kezdenek a viharfelhők.
A fantáziába vetett hitről és a szeretet buktatóiról kevés meggyőzőbb filmet készítettek még, és ezen az sem változtat, hogy Marc Forster (Szörnyek keringője) rendezése leplezetlenül hajt a nézői könnyekre. A már megszokott módon kiváló Johnny Depp és Kate Winslet mellett pedig érdemes odafigyelni a gyermek színészek alakításaira is.
