Engedj be!

 

A szőke, sápadt Oskar furcsa, magányos gyerek - sokat mond el róla, hogy hobbija a gyilkosságokról szóló újságcikkek kiollózása -, és mint ilyen, az iskolai csesztetések állandó céltáblája, elvált szülei pedig alig törődnek vele. Ezért is lébecol olyan sokat a lakótelep üres játszóterén esténként, ahol egy szép napon új barátra tesz szert. A ránézésre vele egykorú Eli is furcsa, csak másképp: ő vámpír, így nem kell iskolába járnia, viszont szintén magányos és nincs könnyű dolga, már ami a rendszerint vonakodó napi betevő megszerzését illeti. A bizarr alaphelyzet - amely csak első hallásra köszön vissza az Alkonyat sztorijának - több műfaj ügyes elegyítésére ad alkalmat Tomas Alfredson rendezőnek, aki az ifjúsági filmes elemeket remek stílusérzékkel adagolt, korántsem visszafogott horrorral dúsítja, majd megspékeli némi családi drámával, illetve kellően sötét humorral és retróhangulattal, hiszen a nyolcvanas évek Stockholmjában járunk. 

A különböző alkotóelemek ellenére a végeredmény cseppet sem erőltetett, sőt az Engedj be! legfőbb erénye az egyszerűsége, hiszen szinte mellékes, hogy a meleg szemű, de hűvös érintésű kislány vérszívónak született, hiszen itt a barátság, a kiszolgáltatottság és a gyermeki ártatlanság a tét. Nem véletlen volt a film a tavalyi Titanic Filmfesztivál egyik közönségkedvence.