Az általános értetlenség és elégedetlenség arra enged következtetni, hogy Moore mégsem képes bárkit manipulálni, a magyar médiaelit pedig túlságosan kényesnek mutatkozik egy olyan perifériális kérdésben, mint mondjuk az amerikai iskolai mészárlások ügye.
A szórakoztatva sokkoló dokumentumfilmek atyja most visszatér a magyar mozivásznakra, s arra keresi a választ, hogy a kiterjedt amerikai fegyverarzenál az iskolapadból hogyan került hirtelen Irakba - az időközben felcseperedett iskolásokkal együtt.
Az őszi elnökválasztási kampány apropóján összeütött kis dolgozat W. Bush 2000-es beiktatásának pillanatától kezdve rossz álomként idézi fel az olajmágus valószerűtlen felemelkedését, valamint helytállását a barikádokon és a rakétaindító-gombok melletti bőrfotelben - Moore ismét a közérthető oknyomozás mellett dönt, s igyekszik feltérképezni a Bush és Bin Laden családok üzleti és baráti kapcsolatának sűrű hálózatát.
A különböző érzelmi húrokat is megpendítő, meghökkentőnek szánt, de szórakoztató tényfeltárás sok meglepetéssel nem szolgál, különösen annak ismeretében, hogy Oszama saját családjában is fekete báránynak számít. Moore furcsa dokumentumfilmje elnyerte a cannes-i Arany Pálma díjat.
