A németországi török közegben játszódó film klasszikus - ha nem is teljesen szabályos - szerelmi történet. A lány, Sibel 21 éves, a férfi, Cahit 44. Mindketten török-németek, és a hamburgi pszichiátriai klinikán találkoznak először. Mindketten meg akartak halni - vagy legalábbis öngyilkosságot kíséreltek meg. Sibel konzervatív muszlim családja, kegyetlen bátyja elől menekülne, Cahit meg talán az élettől. A lány ráveszi a félig hajléktalan csődtömeget, hogy vegye el feleségül. A színlelt házasságból azonban - nem túl meglepő fordulatként - végzetes szerelem lesz.
Talán ennyiből is kiderül, hogy ami igazán izgalmas Akin művében, az nem a sablonos történet. Ami valóban naggyá teszi ezt a filmet, az a két főszerepet játszó színész, Sibel Kekilli és Birol Ünel alakítása. Cahit figurájáról, múltjáról nem sok minden derül ki a filmben: inkább csak homályos utalások, egy-két elejtett megjegyzés utal valami tragédiára. De nem is fontos, hogy ennél többet tudjunk róla, hiszen minden az arcára van írva - pontosabban karcolva, vagy inkább vésve: minden egyes ránc egy-egy sorscsapást jelez, minden egyes repedés egy újabb pofon az élettől. A férfi alakjának tökéletes kiegészítője Sibel, aki a film során - a poklot is megjárva - teljes metamorfózison megy keresztül, hogy végül ugyanoda érkezzen meg, ahonnan elindult.
A Fallal szembent egy török zenekar által énekelt ballada tagolja: mintha csak filmünk cselekményét adnák elő. S habár a végkifejlet végül máshogy lesz tragikus, mint ahogyan számítanánk rá, a happy end - mint minden balladában - ezúttal is elmarad...
