Farkasember

A sokszor, de tényleg nagyon sokszor eljátszott történet valóságérzete minimális, és ezt tudta a rendezői székben a Mark Romaneket leváltó Joe Johnston (Hidalgo) is, aki rendes iparosember, és csinált is egy korrekt B-filmet. Az ilyet többnyire közvetlenül videóforgalmazásra vagy fizetős tévécsatornára gyártják, a Farkasembernél csak az a bökkenő, hogy világsztárok játszanak benne, és nagyon neves szakemberek rakták össze, mint mondjuk Danny Elfman zeneszerző, sőt maga a rendező is dicsekedhet egy Oscarral ? igaz, még trükkmester korából.

Ennek megfelelően, amit látunk, sokszor furcsa, általában nincs értelme, viszont nagyon jól néz ki, és olyan színészek játszanak benne, akiket mindig élvezet nézni. A sötét múlttal és még kevésbé biztató jövővel rendelkező főhőst például Benicio Del Toro alakítja, gyanúsan furcsa apját Anthony Hopkins, a megmentésre váró szende szűzt Emily Blunt, és a Mátrix Mr. Smith-je, vagyis Hugo Weaving is feltűnik gyanakvó detektívként a szürke brit tájban ? ehhez képest mit számít a Hamlet-utalásokkal megtűzdelt sztori? Ami pedig magát a farkasszemélyt illeti, a rendező tisztában volt azzal az egyszerű horrorszabállyal, hogy amit csak alig látunk, az a legijesztőbb.