A Wayans família legfrissebb terméke - miként a családi összeesküvés legjava - vígjáték, ráadásul ez is hozott anyagból készült, de ne ijedjünk meg, az új mű magasan übereli az eddigieket. Ezúttal a trendi és kortárs darabok - mint a Sikoly vagy a A rémület éjszakája - helyett Billy Wilder Van, aki forrón szereti című, négy és fél évtizede született klasszikusa ihlette meg az alkotókat, ráadásul ahelyett, hogy szimplán lemásolták volna az eredeti mozi fordulatait és poénjait, igyekeztek valami sajátságosat betenni a közösbe.
A sztoriról csak annyit, hogy centrumában két szerencsétlen FBI-ügynök áll, akiknek egy fatális esemény következtében női álcát kell ölteniük ahhoz, hogy leleplezzenek egy szörnyű konspirációt. A leleplezés természetesen sikerrel jár, de míg bekövetkezik, számos konfliktussal kell szembenézniük hőseinknek.
Hogy a Wayans fivérekbe genetikailag milyen mértékben van kódolva a humorérzék, azt itt most ne tárgyaljuk. Mindenestre visszafogták magukat, és a történet egyes pontjain hibátlan gegekkel is találkozni, mi több, alkalmasint a Wayans-művek esetében kötelező böfögős és altáji poénok is ülnek. Többet mondok: ezt a filmet kifejezetten megzabolázták az eddig kizárólag alpári humorban utazó Wayansok, úgyhogy egy-két eredetibb geggel is találkozni benne. Ez itt most tényleg nem vicc, komolyan mondom.
