A Felejtés hősnője - legalábbis pszichiátere szerint - ilyen betegségben szenved. Telly (Julianne Moore - Távol a mennyországtól, Hannibál) 14 hónappal korábban elvesztett kisfiát gyászolja, és a bánat - úgy tűnik - kezdi megtámadni a józan eszét. Azt különösen nehezen viseli, amikor az orvos, sőt a férje is állítják, hogy a fiú, Sam soha nem létezett, és a gyermekvárás, a szülés és a kilenc közös év pusztán Telly agyának szüleménye.
De várjunk csak! A film elején mi, nézők is láttuk a családi képet Sammel, és a videofelvételeket a játszótérről... És a képkeretben most ugyanazon a beállításon csak a szülők látszanak kettesben. A néző itt már sejtheti, hogy valami ördögi összeesküvés rejlik a háttérben, Telly azonban csak akkor kapcsol, amikor Sam egyik játszópajtásának papájával megismerkedve döbbenetes felfedezést tesz a tapéta alatt. Amikor pedig öltönyös szövetségi ügynökök ejtik foglyul az utcán, Telly már teljesen visszanyeri józanságát és harci kedvét, hogy végére járjon, mi történt a gyerekekkel, akik egy éve felszálltak arra a nyári táborba induló kis repülőgépre.
Joseph Ruben (Egy ágyban az ellenséggel, Pénzvonat) új thrillere sejtelmes, fordulatos, elegánsan fényképezett film, amelynek a szomorú, őszi New York városképei éppoly fontos összetevői, mint a mindig kiváló Julianne Moore szuggesztív játéka.
Végül egy figyelmeztetés a logikus krimik szigorú híveinek: készüljenek arra, hogy a történet egy ponton fantasztikus fordulatot vesz.
