Film Noir

 Főhősünk egy titokzatos férfi, aki természetesen belső monológokban beszél hozzánk, és nem tud sokkal többet nálunk, hiszen az in medias res kezdődő cselekmény elején egy pisztollyal a kezében tér magához egy halott rendőr oldalán - és nem emlékszik semmire. Ezt követően nyomozni kezd, aminek során nemcsak a jellemző cselekményelemek és karakterek sorakoznak fel (nyomozók, femme fatale-ok, lelkiismeretlen milliomosok), de a film lehetőségeihez mérten hozza a noir kötelező formai eszközeit is (markáns fény-árnyék játékok, melankolikus zene szívet tépő szaxofonszólókkal). 

Képi világa ugyanakkor egy másik hommage-t idéz, a Sin Cityt: itt is erős piros és sárga színek bukkannak fel elszórtan az alapvetően fekete-fehér képeken. Fontos különbség még a klasszikus noirokhoz képest, hogy a női figurákat sokkal kevesebb ruhában látjuk: több szexjelenet is van a szép vonalú, képregény-klasszikusokat idéző rajzokkal megjelenített műben. 

Ugyan amikor főhősünk már a sokadik nőt csábítja el fél perc alatt, és a sokadik tűzpárbajt ússza meg sértetlenül, nem tudjuk eldönteni, hogy paródiáról van-e szó, de a Film Noir ennek ellenére igen szórakoztató, sőt fordulatain még meg is lepődhetünk. Azzal pedig, hogy egy teljesen új médium keretei közé helyez egy régi műfajt (avagy stílust), rendkívül izgalmas kísérlet - kifejezetten ínyenceknek.